Freitag, 4. Juni 2010

Bölcskei contra Bölcskei 1. (Eigentor von Bölcskei 1.)


10 évvel ezelőtt, 2000. november 6-án, Bölcskei Gusztáv zsinati elnök akkreditációs jelentést készíttetett a Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának akkori helyzetéről 9 református akadémikussal ill. professzorral, hogy bizonyítsa az akkori Fenntartó, a volt Dunamelléki püspök, id. Hegedűs Lóránt alkalmatlanságát. Bármilyen lehangoló az akkori helyzetkép, a mostaninál sokkal derűsebb. A Dunamellék élén időközben változás történt, és Bölcskei Gusztáv elődjétől, Szabó István dunamelléki püspöktől egy prosperáló egyetemet vett át, akkreditált Bölcsészkarral, azon belül egy akkreditált, ígéretes doktori iskolával. Ezt a Doktori Iskolát és ezt a Kart sikerült az általa választott vezetőkkel, Balla Péterrel, Györgyiné Koncz Judittal és Szabó Andrással rövid idő alatt csődbe vinnie. Az egyetem és a Kar most is akkreditációs értékelés előtt áll. Úgy tűnik, Bölcskei fegyvere visszafelé sül el: az ő fenntartói működése katasztrofálisabb, mint általa bírált elődjéé volt. Ideje, hogy egy kompetens püspök vegye át (vissza) tőle az egyetem fenntartását. Olvassuk el együtt ezt a 10 évvel ezelőtti jelentést:

Tájékoztató

a Magyarországi Református Egyház Zsinata részére

a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának helyzetéről


A Károli Gáspár Református Egyetem alapításával a magyar refor­mátusság sok évszázados vágya teljesült. A kegyelmi pillanat megraga­dásának örömében azonban nem jutott kellő figyelem a körültekintő tervezésnek és a szakszerűségnek. A Bölcsészettudományi Kar alapítá­sakor nem készült számítás arról, hogy mibe kerül egy kar létrehozá­sa, életben tartása, fejlesztése, akkreditációja. Az állami kvóták, a kül­földi támogatás, az egyházi hozzájárulás és a hallgatók költségtérítései együttesen sem voltak elégségesek. A kar az indulás indokolt nehéz­ségeit meghaladó mértékben eleve alulfinanszírozott volt.

A nehézségek tervszerű és gyors ütemű leküzdését az is akadá­lyozta, hogy az anyagi szűkösséghez kezdettől vezetési, szervezési, koncepcionális hiányosságok társultak. A feszítő ellentmondás okára az alapító Zsinat s a fenntartó Dunamelléki Egyházkerület sem fordított időben elegendő figyelmet. A gazdasági, szervezési, személyzeti, kon­cepcionális és a belőlük fakadó színvonalbeli gondok így olyan, nehe­zen megszakítható hibás körbe kényszerítették a kart, hogy ötévi fönn­állás után még minden szak csupán ideiglenes működési engedéllyel rendelkezett. Az előírt föltételek – főleg kellő számú minősített oktató – hiányában a szakok akkreditációja, állami elismertetése többszöri nekifutásra sem sikerült.

Ebben a helyzetben Tenke Sándor rektor úr kezdő lendülete s Kulin Ferenc dékán úr ügybuzgalma adott okot némi reménykedésre. Az in­tézményi akkreditáció ideje úgy érkezett el l999-ben, hogy egy szak, a magyar szak akkreditációja már sikerült. (Ez az egy szak rendelke­zett tehát végleges szakindítási engedéllyel.) A gondterhes előzmé­nyekhez képest jól előkészített intézményi akkreditációs anyag jutott el a felsőoktatás minőségének őrzőjéhez, a Magyar Akkreditációs Bi­zottsághoz. A kiküldött látogató Bizottság Kulin dékán úr sokféle erőfeszítésének eredményeként 1999-ben olyan körülményeket talált, amelyek jó reménységet adtak arra, hogy az intézményi akkreditáció sikeres lesz.

A biztató eljárás kellős közepén azonban, amikor a látogatás már megtörtént, de a jelentést még nem hagyták jóvá, tragikusnak tekint­hető fordulat következett be. Az egyetem vezetése leváltotta Kulin Ferenc dékánt. A szabálysértő lépésnél felelőtlennek nevezett költe­kezésre hivatkoztak, jóllehet könnyen belátható, hogy a hiány alapve­tően az alulfinanszírozottság és az akkreditáció minőségi követel­ményeinek teljesítési kényszeréből szükségszerűn következett. (Mindez egyébként egybeesett azzal, hogy a rektori hivatalt luxuskivitelben újították fel.)

A rektor, illetve az egyetem vezetése azonban ezen méltánytalan­ságnál nagyobb hibát is elkövetett. Többek között pl. ugyanazon az ülésen megváltoztatta az akadályt már-már sikeresen vevő történeti tanszékek struktúráját, s más olyan átszervezéseket is végrehajtott, amelyek semmilyen szakmai-tudományos érvvel nem igazolhatóak, gazdasági racionalitásuk pedig legalábbis kétes.

A felelősség kérdését el lehet homályosítani a testületi döntésekre hivatkozva, de valaki vagy valakik mégiscsak felelősek azért a majd­nem végzetes fordulatért, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság Plé­numa példátlan módon visszaküldte a Látogató Bizottságot a bölcsészkarra, megvizsgálandó a megváltozott helyzetet. A sikeresen induló akkreditáció csaknem teljes hajótörést szenvedett. Csupán az új meg­bízott dékán, Bagdy Emőke energikus és szakszerű erőfeszítéseinek, kármentő igyekezetének és az újonnan alapított egyházi intézmények nehézségeire tekintettel lévő MAB méltányosságának köszönhetjük, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság Plénuma 2000. június 30-i ülésén a KRE Bölcsészettudományi Karát mint intézményt ideiglenesen meghatározott időre 2002. június 30-ig akkreditálta. Az ideiglenes intézményi akkreditációnak azonban a MAB igen szigorú föltételeket szabott. A karnak két évre szóló Intézkedési Tervet keltett elfogadnia. Ez tartalmazza pl., hogy a magyar szakon meg kell teremteni a PhD iskola indításának föltételeit. Legalább egy doktori-iskola nélkül egyetlen kar sem akkreditálható véglegesen. Az újabb szabályozás szerint egy doktori iskolához szükséges legalább két, a megfelelő szakon alkalmazott főállású, 67 évnél fiatalabb okta­tó, aki a tudományok doktora fokozattal rendelkezik s legalább két to­vábbi főállású habilitált tanár.

Az Intézkedési Terv előírja továbbá, hogy minden szakon biztosíta­ni kell megfelelő számú minősített, főállású oktatót a szükséges nem­zetközi kapcsolatokkal s tudományos, publikációs teljesítményekkel. Fejleszteni kell a kar könyvtárát, az intézeti könyvtárakat, a pillanat­nyilag szegényes számítógép hálózatot, s meg kell oldani az oktatók jobb elhelyezését.

A Magyar Akkreditációs Bizottság határozata szerint: „Az Egyetem vezetése által is elfogadott Intézkedési Tervnek megfelelően a MAB kijelölt szakértői félévenként ellenőrzik az Intézkedési Tervben foglaltak végrehajtását. Ha az Egyetem határidőre nem teljesítette a feltételeket, a MAB javaslatot tesz az Ftv. 81. § (4) bekezdésének a)-b) pontjaiban meghatározott jogkövetkezmények érvényesítésére. 66/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet 20. § (3).”

Egy autonóm egyetemi kar félévenkénti szigorú ellenőrzése megle­hetősen páratlan dolog, ráadásul azzal a lehetséges következménnyel, hogy az Intézkedési Terv nem kellő teljesítése esetén a kar műkö­dését, vizsgáztatási, diplomaadási jogát felfüggesztik vagy vissza­vonják. Ez a rendkívül fenyegető tényező a Kar megszüntetéséhez vezethet.

A karra vonatkozó összefoglaló értékelésben egyébként az egyetem vezetői és fenntartói ezt olvashatták:

„A Bölcsészettudományi Kar a legkevesebb hagyománnyal rendel­kező egysége az intézménynek. Erről nem csupán a kevés számú szak tanúskodik, de az a légkör is, amely a Karon folyó oktatás évek óta tar­tó kísérője. Nagy szükség volna olyan állapot kialakítására, amely biz­tosítja a nyugodt szervezőmunkát, s amelyben a rendelkezésre álló erők – mind a vezetésben, mint a katedrákon – a karépítésre, a már működő szakokon a képzés, a kutatás és a továbbképzés föltételeinek megteremtésére tudnak összpontosítani, miközben arra is marad ere­jük, hogy a bölcsészettudományi karnál elengedhetetlen filozófia, pszichológia stb. szakok indítási feltételéit megteremtsék és egyetemi kartól elvárt tudományos tevékenységet folytassanak…A Plénum által megfogalmazott aggodalmak tükröződnek a 2002. június 30-ig java­solt akkreditációban.”

Mindezen aggodalmak ismeretében a kar felelős vezetője, a nem­zetközi tekintélyű Bagdy Emőke professzor asszony nagy hozzáértés­sel folytatta erőfeszítéseit a 2000. évben a kar konszolidációjáért. Folytatta Kulin Ferenc munkáját, hogy végre megteremtődjön a szervezetszerű rendezett működés. Ő is jól tudta, hogy kiemelkedő tanár és tudós egyéniségek nélkül nincs fejlődés. Fölismerte, hogy nagy nö­vekedési lehetőségek előtt álló új és speciális szakterületek bekapcso­lása kitörési pontot jelenthet egy kis méretei miatt gazdaságosan nehezen működtethető intézménynek.

Szeptemberben azonban Tenke Sándor rektor úr visszavonta Bagdy Emőke dékáni megbízatását is. Bár a rektor úr elismerte és megkö­szönte a professzor asszony erőfeszítéseit, s formailag a megbízás le­jártára hivatkozott, országszerte terjed a hírcsatornákba méltánytalanul elhelyezett vád, hogy Bagdy Emőkének is gazdasági okok, felelőtlen költekezés miatt kellett mennie, mint Kulin Ferencnek.

Amikor az Egyetem vezetése és a Fenntartó amellett döntöttek, hogy a nyilvánvaló egyensúlyi problémákat karcsúsítással, sőt rögtön­zött amputációval oldják meg, végiggondoltak-e mindent? Tudják-e, hogy a gazdasági krízisek, botrányok menetrendszerűen jönnek majd újra? A rossz légkör, amitől a MAB határozat óvott, állandósulni fog. Stagnálás, vegetálás, sőt reménytelen leépülési folyamat következ­het. Az elbocsátások, rögtönzött átszervezések riasztóan hatnak, s tovább nehezítik komoly tudósok, alkalmas tanárok, nagy egyéni­ségek megnyerését. Ki meri ezután egzisztenciáját kockára tenni egy ilyen kiszámíthatatlan intézményben? A kellő számú minősített oktató hiányában a Magyar Akkreditációs Bizottság valamelyik soron követ­kező félévi ellenőrzése megállapíthatja az Intézkedési Terv nem telje­sülését. Bekövetkezhet a kar kilátásba helyezett felfüggesztése a ma­ga beláthatatlan következményeivel. Ne áltassa magát senki! A 2001­-től felálló új összetételű MAB is a magyar felsőoktatás színvonala fölött őrködő, azért felelősséget hordozó testület lesz. Itt nem elég egy kis időt nyerni. A rövidtávú és rövidlátó taktikázások nem segítenek. Józanul, halogatás nélkül végig kell gondolnunk, hogy vannak-e lehe­tőségeink a be nem vallott leépítési stratégiának, a kar megszüntetésé­nek elkerülésére.

– Az ésszerű takarékosság szükséges, de nem elégséges.

– Az már bebizonyosodott, hogy a külföldi támogatás fontos kiegészítő forrás, de folyamatos, üzemszerű működést erre alapozni nem lehet.

– A felsőoktatási világbanki fejlesztési támogatás esélyét elvesztettük rossz teljesítményünk, s ebből következő gyenge besorolásunk miatt.

– Mielőtt a közegyház nagyobb anyagi szerepvállalásáról szólnánk, meg kell fontolni, hogy a kar valóban alternatívát nyújt-e a magyar egyetemista ifjúságnak? Többségében nem egyszerűen a jobb karokról kiszorulók kerülnek-e ide? A kar betölti-e missziós küldetését? Mennyire gyarapítja a korszerű kálvinista életeszmény kiformálására, megélésére, továbbadására képes református értel­miséget? Nem erőforráspazarlás-e a misszió más ágainak rovására olyan, a református tanárképzést célul kitűző intézményre áldozni, ahol gyakran nem református egyetemi oktatók tanítanak többségében nem református hallgatókat? Bárhogyan válaszolunk azonban a fölvetett kérdésekre, nyilvánvaló, hogy a közegyház nem rendelke­zik olyan jelentős alapokkal, amelyek önmagukban elégségesek lennének az egyetem forrásainak olyan kiegészítésére, hogy a Böl­csészettudományi Kar minőségi pályára állítása biztosított legyen.

– Rendkívüli és jelentős célzott állami tőkeinjekcióra jelenleg kevés a remény. Ennek ígéretét a fönntartó egyházkerület 1999. végén el­szalasztotta. Az esélyt az újabb válságok, botrányok tovább rontot­ták. A Zsinatnak esetleg még lehetne hiteles alapja ilyen rendkívüli támogatás kieszközlésére. Ennek kivihetőségét is kétségessé teszi azonban, hogy a jelenlegi felépítés és működési szabályok mellett semmilyen biztosítékot nem tud adni az esetleges kiegészítő forrá­sok célszerű felhasználására.

Mindenkinek, akit presztízsszempontoktól függetlenül a református bölcsészkar megmentésének ügye izgat, azon érdemes gon­dolkoznia, hogy az alapító Zsinat miként vállalhatna szervezetileg is biztosított garanciát a megszerezhető kiegészítő források szakszerű hasznosítására. A Magyarországi Református Egyház Zsina­tának ugyanis tisztában kell lennie azzal, hogy olyan hatalmas problémahalmazt vállalna, aminek rendbetételéhez hathatós esz­közökre és valódi rendelkezési lehetőségre volna szüksége.

Azt is tudnia kell a Zsinatnak, hogy bár jelenleg az eszközök döntő módon a Fenntartó kezében vannak, a válságok és botrá­nyok az egész Magyarországi Református Egyházra vetnek árnyé­kot, s a fenyegető anyagi csőd vagy a lassú agónia, a kar esetleges megszűnésének felelőssége is egész egyházunké.

Ezért szükséges az alapproblémával minden fölösleges rabulisz­tikát és hisztériát kerülve higgadtan szembenézni. Az alapproblé­ma pedig az, hogy egyrészt a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara a nem csekély egyházi áldozat ellenére forráshiányos, másrészt a kart eddig működtető fenntartó egyházkerület hozzá nem értő, szakszerűtlen, botrányokat keltő válságkezelésével, rögtönzéseivel, átgondolatlan kapkodásával elvesztet­te a hitelességét arra nézve, hogy bármilyen eredetű és nagyságú kiegészítő, rendkívüli támogatást jól tudna felhasználni.

Budapest, 2000. november 6.

Zwei Berichte über die Theologische Fakultaet der Károli Universitaet (Két jelentés a Károli Egyetem Hittudományi Karáról)

A Balla-recenzió felkeltette végre a teológusok érdeklődését. Shaitana május 25-i bejegyzése figyelmeztetett, hogy a HTK-n is csalások és okirathamisítások folynak: Pethő Sándor HTK-s dékánhelyettes “meghamisította a pályázatát, nem létező publikációkat és külföldi tanulmányutakat írt be. Ez persze idővel kiderült, de sebaj. Lehet, hogy a Károlin bizonyos szint fölött alkalmazási feltétel az okirathamisítás?” Pellinore pedig megszerezte ezt a 2006. évi pályázatot, amivel Pethő egyetemi tanár lett. Közben HTK-illetékes is felhívta a figyelmet a HTK-s anomáliákra. Ezek a hozzászólások szétfeszítik az eredeti posztok kereteit, ezért új posztként tesszük fel őket, annál is inkább, mert HTK-s újabb infókat ígért. (Ezzel persze nem szeretnénk Predator és Kisjogász izgalmas vitáját, ami odaát folyik, berekeszteni, annál kevésbé, mert ez is erősen kapcsolódik egy HTK-s oktató, Balla Péter jogsértéseihez.) - A szerk.

1. Jelentés

Szerző: Pellinore

A birtokomban lévő 2006-ban még használt életrajz annotált változata az erdeklődőknek (azóta azt hiszem már nem meri használni, de a MAB-nál még biztosan ezt adta be a professzori kinevezéshez):

Pethő Sándor

Név: Pethő Sándor

Születési év: 1962.01.06.

Végzettség: Egyetem

Szakképzettség: Filozófia szakos középiskolai tanár, klasszika filológus bölcsész, református teológus

Jelenlegi munkahely: ME BTK Klasszika-Filológiai és Vallástudományi Tanszék, tanszékvezető egyetemi tanár, KRE Hittudományi Kar, Filozófia Tanszék

Tudományos fokozat (a tudományág megjelölésével PhD, CSc DLA): Csc (phil.), MA (class. phil.), MA (theol.)

Oktatás kezdete: 1986. Oktatott tárgyak: vallásfilozófia, összehasonlító vallástörténet, vallástörténeti szakszöveg olvasás (német/angol/francia), klasszikus nyelvi vallási szövegolvasás (görög, latin, bibliai héber, 1998-tól perzsa és aveszta és szanszkrit bevezető kurzusok)

Hazai tudományos társasági tagság:

1989- Magyar Ókortudományi Társaság
1990- Magyar Filozófiai Társaság

Nemzetközi kapcsolatok:

1990 óta több külföldi egyetemen oktattam meghívott előadóként. Így pl. Graz (1994), Université de Paris X. (Paris-Nanterre) (1994), Evangelische Akademie Tutzing (1998), J.Guttenberg Univ. Mainz (1995), Université de Genéve (1995), Universitá degli Studi di Perugia (1997, 2000), American University of Cairo (2003), Univ.Salzburg (2001, 2004). ???????? ?????
Kommentar: PS 1997 és 2002 között az OM FPI-ben dolgozott, dr Borbély Gábor igazgató alatt, kitűnő, baráti kapcsolatban. Ilyen meghívásokat a szabadságolások illetve fizetésnélküli szabadságok miatt be kellett volna jelentenie. Ilyen engedélyekről dr Borbély Gábor nem tud, adminisztratív nyoma nincs. Az adott egyetemek elérhető honlapjai nem tartalmaznak PS neve alatt meghirdetett kurzusokat.

A kutatáshoz kapcsolódó fontosabb publikációk:

• Démosz vagy Deus? Osiris, Budapest 2001.
• „Iranian Roots of Mihraism”, in: Religious Studies,34, 2001, 24-32.o.” K: a cikk nem létezik
• 100 Jahre der Leben-Jesu Forschung.”in: Perspectives in the New Testament Theology, szerk.H.Hanson,Lundt,2002, 356-364.o. K: a kötet nem létezik – cf. a Karlsruhe egyesitett világkatalógusban http://www.ubka.uni-karlsruhe.de/kvk.html
• ”The Concept of the Righteousness in Yasna 1,” in: Tyche, 12,2002, 29-35.o. K: A cikk nem létezik.
• ”Álom, realizmus, s kiiktatott transzcendencia. A Fejes-mítosz.”in:Tekintet, 4, 2003,12-18.o.
• „Hermes orientalis. R. Pietschmann zum Geburtstag”, in: Archiv für spätantike Religionsgeschichte, 24,1995,9-20.o K: Richard Pietschmann egyiptológus 1923-ban meghalt!!!. http://www.aegyptologie.uni-goettingen.de/goe/galerie.htm
• „Die Lichtmystik in den hermetischen Schriften”. in: Archiv für spätantike Religionsgeschichte, 25, 1996,33-45.o. K: Folyóirat sem létezik!
• „R.Otto, avagy az elrettentő titok filozófiája”,in:R.Otto, A szent (ford.Bendl Júlia), Osiris, Budapest,1997,221-258.o.
• „Asha. A Comparative Study in Indo-European Religion”,in:Publication of the Research Institute Groningen, 12,2000, 134-141.o. K: Periodika sem létezik!
• ”Az elrendezett világ. A kozmosz szakralizálása a kései hellenizmusban,”in: Ferenczi L. köszöntése. (szerk. Kovács V.), Miskolc,2003,163-179.o.

Kommentár: Miskolcon PS nem mutatta be külföldi publikációit. Tanszékvezetői pályázatat visszavonta, majd kilépett. Vele kapcsolatban álló kollégák különlenyomatokat nem kaptak.

Ad notam Pethő még egy megjegyzés: sajnos, nemcsak Bolyki professzor urat tévesztette meg, hanem egy msik, feddhetetlen embert és nagyszerű tudóst is, Ritoók Zsigmondot. Volt érzéke, hogy kiket csaljon lépre. Biztosra mehetett ugyanis, hogy ők majd az úri modor és a bizalom elve alapján hitelt adnak a szavának. Ez a bomlott lélek nem ismert határokat. Nem értettem én sem egy darabig, hogy mi történhetett, de rájöttem, hogy az ő (Bolyki és Ritoók) köreikben és az ő idejükben ilyesmi épeszű tudós részéről egyszerűen elképzelhetetlen volt. Tudósok publikációs listárol ép elmével nem hazudhatnak – gondolhatták. ( (Sajnos, múlt időben, mert azóta a helyzet megváltozott, lásd e listát, no meg Vörös Győzőt stb.) Még a plagizálás is öngyilkosság, nemhogy a publikációt hazudás. Ilyesmire egyszerűen nem lehet vetemedni – gondolhatták. Én ezért mentem fel Bolyki és Ritoók professzor urakat, és tiszteletem irántuk ezért maradt töretlen.

2. Jelentés

Szerző: HTK-illetékes

A HTK-sok nevében mondom, nem igaz, hogy mi nem kapunk herótot a KRE ügyeitől. Csak épp az van, hogy a HTK-t már csak a Szentlélek tartja össze, azt a Szentlelket pedig úgy hívják, hogy a Pápai Teológiai Akadémia (http://www.prta.hu/prta/index.php?site=oktatas_kutatas&page=3), akivel a KRE vadházasságban él: közös az akkreditációjuk.

A helyzet ugyanis az, hogy Pápára már a kutya sem akar jelentkezni, úgy fogdossák lasszóval az embereket, egy átlag felvételi beszélgetés kb. így néz ki:
-Ki volt Petőfi?
-Azt hiszem, valami kisgazda politikus…
-Határeset, elfogadom, fel vagy véve.
Az ott oktató teológusok azonban általánosságban sokkal magasabb színvonalat képviselnek, mint a KRE HTK oktatói, igaz, közülük csak egyetlen egy él lent Pápán, a Hanula gyerek, aki mellesleg a Déri Balázs protezsáltja és kutatótársa az ELTE-n, és Debrecenben doktorált. A többiek közül több is van, aki Pestről jár le, így nekik is kényelmesebb, ha van egy státuszuk itt is, a KRE HTK-n. Mondani sem kell, persze, hogy a pápai akadémia fenntartása komoly költség, így már többször is felmerült, hogy nem éri meg a befektetett energiát, de persze, amelyik egyházmegye nem képes önállóan intézni a lelkészképzését, az nem képes fennmaradni autonóm adminisztrációs egységként sem.
Szóval, miközben a KRE két doktori iskolája romokban hever, a harmadik csak úgy maradhat fenn, hogy egy szintén a szakadék szélén egyensúlyozó vidéki teológia támogatására szorul, mert a saját szakembereik nem elég kvalitásosak. Ha azonban tovább folytatódnak a botrányok, lassan ők is kilépnek a szövetségből, és inkább a Debrecen-Sárospatak tengelybe próbálnak majd beilleszkedni, s akkor a Károlinak befellegzett.
Folyt. köv.

*
*
ancilla said

június 2, 2010 at 7:26 am eHát ez nagyon érdekes infó! Persze, megértem, hogy sokan nem akarnak egy amúgy unalmas kisvárosba menni, amilyen Pápa. Pedig ott van a jelenlegi legszínvonalasabb püspök, Steinbach József. Tiszta erkölcsű, szeretettel teljes ember, nyelveket beszél és komoly tudományos munkásságot (homiletika) fejt ki.
Mellesleg Pápán van a Dunántúl második legnagyobb könyvtára (Pannonhalma után, az Egyházkerületi Gyűjtemény komoly kutatói bázissal és jelentős kiadványokkal. Nem rossz hely az!
Talán éppen a pápai szellem fogja megmenteni a magyar reformátusságot a teljes zülléstől?
Olvasgassátok a Heidelbergi Kátét!
* HTK-illetékes said
* június 2, 2010 at 3:40 pm
* Na, itt vagyok ismét, elnézést, sok a dolgom.
Úgy tűnik, a HTK-s leleplező cikkünk felkeltette az érdeklődést, mert máris megjelent a hírek rovatban pár doktori védés. Ezek közül érdemes kiemelni egyet, mert jól jellemzi a Károli BTK-t övező botrányokat:
http://www.kre.hu/portal/doc/Szabo_Elod.phd.meghivo.pdf
Szabó Előd évekig volt a KRE BTK egyik legszínvonalasabb oktatója. Lelkész, aki szerette a munkáját, tisztelte a hallgatóit, nyaranta együtt táborozott velük, de nem volt elfogult a történelmi igazság iránt sem: egyetemes egyháztörténetet tanított, és például a pápák névsorát, a különféle enciklikákat és szerzetesrendeket ugyanúgy be kellett magolni nála, mint a különféle protestáns irányzatok történetét.
http://kretortenelem.gportal.hu/gindex.php?pg=10231655&nid=1844174
Szóval, történt egyszer, hogy szóvá tette, hogy a tantárgyat 2 kredites óraként lehetne meghirdetni minden érdeklődő számára, ne csak 0 kredites történeti segédtárgy legyen, azaz amolyan fölösleges nyűg a hallgatók vállán. Még abban a félévben kivágták. A felmondólevele olyan képtelenség volt, hogy mindenki előtt felolvasta (Pálóczi és Bíró Mária közösen írták alá), híre is ment hamar: “Ön túl nagy hangsúlyt fektet a protestáns egyháztörténet megtanítására, lehetetlen feladat elé állítva ezzel a hallgatóit, akik nem bírják ezt a sok haszontalan és teljesen öncélú megterhelést.”
* Na, így néz ki az a BTK, ami elvileg a református szellemiség fellegvára.
Folyt. köv.

Egy másik HTK-s said

június 2, 2010 at 1:36 pm e

A miskolci festschriftek léteznek, de ezek nem sokat számítanak tudományosan. “Külföldit” ide nem mert feltenni. Azt hiszem, nagyon gáz lehet ez az ember, mert a Károli honlapjáról levették az anyagát:

http://www.kre.hu/htkcv/PethoSandor.CV.pdf

Error!

Úgy tűnik, az egész jelenlegi vezetés a Károlin egy hatalmas ERROR! – A szerk.

Chaos und Anarchie (Káosz és anarchia a Károlin)

Balla Péter rektorhelyettes kétségkívül a legnépszerűbb szerzője blogunknak. Már a MAB-nak írt levele is bebizonyította, hogy mennyire ide tudja vonzani az olvasókat http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/04/24/cynical-reply-to-the-accreditation-board-balla-peter-cinikus-valasza-bazsa-gyorgynek/, de a könyvéről ít recenzió még a levél sikerét is felülmúlta, hiszen ezt egy teljes héten át szűnni nem akaró érdeklődéssel olvasták és kommentelték tp://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/21/stinky-art-of-peter-balla-balla-peter-tudomanya/. Nehezen válunk meg numero 1 sikerszerzőnktől, Balla Pétertől, de ígérjük, hogy ez a megválás csak ideiglenes, amint lehet, visszatérünk hozzá. De hogy addig is fenntartsuk a folytonosságot, az egy hét alatt feltorlódott anyagból először – stílszerűen – Rector nevű olvasónk írását közöljük.

Szerző: Rector

A Károli megint csak a honlapját újította meg a vezetése helyett. Az organogram (http://www.kre.hu/portal/doc/KRE_organogram2010/KRE_organogram2010.htm) szerint legfelül a Fenntartót, alatta a Rektort, az alatt pedig a három rektorhelyettest kellene találnunk. Rektor azonban már több mint egy éve nincs, így a rektort játszó rektorhelyettesnek összesen csak 1 helyettese van az ábrán feltüntetett 3 helyett. Szerepel viszont dr. Horváth Tímea jogi referens, akitől az egyetem az áprilisi hírlevél szerint április 30-án megvált. Vagy tévedésből hagyták fent, vagy visszavették, miután kiderült, hogy nem ő szivárogtatta ki a MAB-nak írt levelet, amelyért elbocsátották, hanem Fabiny.

A struktúra tehát eleve hiányos, és még hiányosabbá teszik a vezető funkciókat betöltő egyének deficitjei. Az alkoholizáló Fenntartónak már értelmi képességei is kívánnivalót hagynak maguk után, amellett, hogy konok. Nem tudja, mi az, hogy egyetem, nem is érdekli más az egész buliból csak a lenyúlható százegynéhány millió, amit skrupulus nélkül le is nyúl.

Így az egyetem irányítása két rektorhelyettesre marad. Na, de milyenekre?

Egyikük, a rektori szerepben tetszelgő Balla Péter, karrierjét kizárólag apósának, id. Hegedűs Lóránt püspök ex-fenntartónak köszönheti. Hegedűs püspök egykori fenntartósága alatt szolgalelkű és jelentéktelen kis vejéből még negyvenéves kora előtt professzort csinált – egyetlen ún. teológiai PhD-ra, amelynek tartalma kb. 150 – 200 évvel ezelőtt érvényes nézeteket tartalmazó idézetmontázs, ld. http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/21/stinky-art-of-peter-balla-balla-peter-tudomanya/. A professzori kinevezéshez elegendő volt anno após véleménye vejéről, amelynek jogosságát a kutya se firtatta. Kevesen kapják meg ilyen könnyen a professzori címet, mint ahogy az a kinevezése idején harmincegynéhány éves kis Hegedűs-epigonnak – tudományos teljesítmény nélkül – az ölébe hullt.

A másik rektorhelyettes, Györgyiné Koncz Judit gépírónőként kezdte karrierjét: http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=keres&sub=cv&id=48. Aztán konzervgyári munkás lett Kecskeméten, ahol a gyári kórus jelentette számára a kitörést a proletárlétből. Innen egy vidéki általános iskolába került, ahol furulyaszakkört vezetett; ezt követően avanzsált a Károli nagykőrösi tanítóképző karának oktatójává, majd rektorhelyettesévé. Majd kinőve a tanítóképzőt, áttelepedett a bölcsészkarra – egyetemi végzettség nélkül, de a rektorhelyettesi székkel együtt. Így lett a tanítóképzői diplomájával és 3 éves zenepedagógiai végzettségével a lefizetett HÖK-elnök, László Márton segítségével, egy Kari Tanács-ülésen előbb bölcsészkari tanszékvezető, kiütve a szakmailag kompetens Kopp Erikát a Neveléstudományi Tanszék éléről, majd a Károli egyetem második embere, Balla Péter mögött. De már régóta szeretne első lenni.

Ez a két kiváló tudós irányítja az egész református egyetemet, azaz mind a négy Kart.

Közülük a legnagyobbnak, a Bölcsészkarnak az a Szabó András a dékánja, akinek mindössze 2 és fél oldalnyi nagydoktori téziseit és 3 – egyenként is csak recenziónyi méretű – tételből álló publikációs listáját ezen a blogon olvashatjuk, mint ahogy azt is, hogyan lett 2003-ban valójában az MTA doktora: Dézsi Lajos Szenci Molnár-kiadását a saját nevére átírva, a forráskiadót a sutba lökve és elavultnak nyilvánítva, azaz csalással, más munkájának eltulajdonításával: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/11/andras-szabos-degree-1-documents-szabo-andras-nagydoktorija-1-dokumentumok/. Habilitációját hízelgéssel és szívességcserével korábban már megszerezte (az akkor még leendő Kulcsár-Szabó menynek biztosított állást a Károlin), így – ugyancsak a MAB megkerülésével, mint Balla Péter – sebtében professzorrá neveztette ki magát, szintén tudományos teljesítmény nélkül: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/07/stinky-chink-and-art-2-szabo-andras-dohanya-es-tudomanya-2/. Az igazi tudósokat és egyetemi embereket apránként eltakarította – kit így, kit úgy: felmondással (pl. Huszár Ágnes és 9 társa), elüldözte (pl. Kőszeghy), halálba kergette (Györke Ildikó, Szigeti Lajos Sándor, Szilágyi Ferenc: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/02/22/the-first-victim-of-andras-szabo-tetemrehivas/), vagy épp most készül halálba kergetni (Szász L.) illetve kirúgatni (Hima), hogy a 4 gráciával – azaz feleségével , Petrőczi-Ludwig Évával valamint az imént bemutatott Koncz Judit rektorhelyettessel, az említett Kulcsár-Szabó-mennyel és a nem említett, de mindenki által ismert Bíró Máriával mint dékánhelyettesekkel – zavartalanul ámokfuthasson a bölcsészkaron.

És akkor még nem beszéltünk a Domokos Andrea (Györgyiné Koncz Judit kebelbarátnője) által vezetett Jogi Karról és arról a HTK-ról, ahol a Jakab-recenzió által alaposan bemutatott Balla a legnagyobb hittudós, és a szélhámos, csaló, szoci és strici Pethő a dékánhelyettes. De róluk is talál elég anyagot ezen a blogon az érdeklődő.

Az egyetem pont olyan, mint amilyen ez a dilettáns és inkompetens vezetés. Ennek megfelelően néz ki a honlap. Már a nyitóoldalon www.kre.hu helyesírási hiba, majd ugyanez a hiba még háromszor fordul elő a http://www.kre.hu/portal/ oldalon: álláshírdetés, így, hosszú „í”-vel.

Az egyetem elvileg oktatási intézmény volna, ám a Károli bölcsészkarának vezetését az oktatás érdekli a legkevésbé, amely így csak ímmel-ámmal folyik. A hallgatók a pinceklubban hajnalig buliznak. Másnap reggel konganak a termek az ürességtől, az oktatók legfeljebb 3-4 főnek tartanak órát. Már ha tartanak. Sok óra elmarad, azt vagy nem pótolják, vagy hallgatókkal tartatják meg. Így jutalmazzák a tanárok azokat a hallgatókat, akikkel órán kívül bratyiznak és buliznak, és így alázzák azokat, akikkel nem. Színvonalról ezek után nem lehet beszélni, persze akkor sem feltétlenül, ha az oktató s.k. végzi el a munkát. A BTK legminőségibb szintjének, a doktori isolának állítólag minden tudományos igényt kielégítő tanrendje van. Ebben az ideális és tökéletes tanrendben az eszement dékánfeleség, Petrőczi, „latin szövegolvasás” (sic!) címén tart órát, amire sem végzettség, sem tudás nem predesztinálja. Egyébként szerencsére nem is vetemedik latin szövegekre, inkább saját házaséletéről mesél a doktori órákon, amiben viszont kétségkívül kompetens, tehát erről jó bőven. Már mindnyájan tudjuk, mit csinál a házaspár olyankor, amikor jóban, és olyankor, amikor rosszban vannak egymással. Fabiny tanár úr nem tart órákat (hogy is tartana az 5 állása mellett? – a szerk.), azokat kiadta albérletbe no-name oktatónak, nevezetesen egy tavaly másjusban épp csak ledoktorált volt pázmányos hallgatójának (http://www.doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=8911), aki még vizsgáztat is a sok állása miatt agyonhajszolt Fabiny tanár úr helyett. A három színházas „szerzemény”, Jákfalvi, Kékesi, Kiss pedig egyenesen egy volt veszprémi hallgatójukat, Tímár Andrást lökik be az órákra maguk helyett, aki primus inter paresként oktatja saját társait. Mitől doktori és mitől egyetemi színvonal ez? (Az IDI honlapját még hosszasan lehetne elemezni, az inkább külön poszt témája lehetne.)

A Bölcsészkaron mindenki azt csinál, amit akar. A tanár, ha akar, tanít, ha nem akar, nem tanít. A hallgató, ha akar, bejár az órákra, ha nem, akkor csak este jön be a pinceklubba. A dékán intézkedései fejetlenek, de legalábbis következetlenek. Előbb kiad egy rendeletet, aztán – meggondolja magát, vagy lebeszélik róla, és – visszavonja. Előbb megtiltja az alkoholfogyasztást a campus területén, aztán 2 nap múlva kivételt tesz, 1 hét múlva generálisan megengedi. Előbb elrendeli, hogy este 9-ig mindenki hagyja el az épületet, majd kivételt tesz, végül eltűri, hogy hajnalig bulizzanak ott a hallgatók. Aztán gondol egyet, és ő is hajnalig bulizik a bandájával, igaz, nem a pinceklubban, hanem fent, a saját tanszékén. Előbb megtiltja, hogy kocsik parkoljanak az egyetem parányi belső udvarán, majd kivételt tesz, aztán már tele van az udvar kocsival, kiszorítva a hallgatókat.

Anarchia és káosz az egész karon, különösen a magyar és a történelem szakokon, a kari vezetők saját szűkebb háza táján. A hallgatókat becsapják: magas kvalitású oktatók legfeljebb csak papíron fordulnak elő, a gyakorlatban a kontraszelektáltak kontraszelektáltjai oktatnak, akik még a hallgatóknál is kevesebbet tudnak. A legjobb szakembereket már kiszorították, vagy kiszorított állapotban tartják, hogy anyagukat csak az akkredtációhoz használják fel. Ami mára maradt, az egy egykor ígéretes egyetem romja – a szemétdomb tetején kakasként a vezető „elit”: Balla, Koncz, Szabó és co., Pethő, azaz a szakmai selejt.

A bölcsészkar szakmailag és morálisan is szétesett. Ez Szabó András és bandája másfél évi tevékenységének mérlege.

Szabó András szakmailag nulla, erkölcsileg hulla. (Ajánljuk ezt a jól hangzó és egyben találó rímet Poetessza figyelmébe, ha legközelebb férjéről ír verset.)

Valóban jó nekünk, ha ezt a bandát egy akkreditációval megerősítik?

Ami csak törvénytelenül történhet – magyarán valakik valahol valakinél kibulizzák –, mert ez a sötét, korrupt képződmény semmiben sem felel meg az egyetem kritériumainak.