Sonntag, 12. September 2010

Über Stil und Inhalt (Stílusról és lényegről)

Az alábbiakban Templarius “Tűz és kéneső Szodomára” c. posztunkra érkezett nyílt levelét közöljük, majd Október harmincegyedike tavaly év végi, idevágó kommentjeit. Ez a válaszunk a Horváth János, Nem értem, Mesialiscaries, Predator, Sötét Lajos és még ki tudja milyen álneveken bujkáló egyetemi vezetők kommentjeire, akik felelős vezetőkként professzorok, kiemelkedő tudósok áldozatos, alázatos, hittel és bizalommal felépített munkáját tették tönkre egyetlen évnyi ámokfutásuk alatt, orvul és váratlanul támadva rájuk, hogy egy perccel a beérés előtt elragadják tőlük munkájuk gyümölcsét, és még meg is rágalmazzák, sárba is tiporják őket. Majd fenti álneveken blogolva a stílusra terelik a szót, hogy ne kelljen a tartalommal – eszelős, kártékony, hatalom- és pénzéhségből fakadó, mélységesen erkölcstelen cselekedeteikkel – szembenézniük.

Az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, akárcsak Isten malmai, de már őrölnek: Balla Péter, Szabó András, Kulcsár-Szabó Ágnes, Mészáros Márton előbb-utóbb remélhetőleg méltó helyükre kerülnek. És ha szerintük a bűncselekményekkel kapcsolatos vádjaink rágalmazóak, akkor pereljenek be bennünket. Ez esetben maguk gyorsíthatják meg Isten malmainak forgását – be fogjuk bizonyítani, hogy minden velük kapcsolatos vád igaz. – A szerk.

Templarius said

Szeptember 12, 2010 at 12:04 pm

Tiszteletem mindenkinek!
Bájos blog. Még bájosabb személyekkel. Mondhatni elragadó. Szinte már várom, mikor fog belépni az üzenetváltásokba az utolsó személy is a homogén vezetésből. Révén valamennyi itt van, mint látom, már csak egy hibádzik. Bár lehetséges, hogy Őt annyira nem izgatja a Jogi Kar, hogy nem méltóztatik véleményét kifejteni. Rettentően sajnálni fogom, ha ez így lesz. Pedig milyen szép kis társaság gyűlt itt össze: Predator, Horváth János és még néhányan… Kiváló.
Már csak azt tessék nekem elmagyarázni, hogy miért itt töltik ezek az emberek az idejüket? Miért nem tesznek inkább valamit a Karért, az egyetemért? Isteni csodára várnak? Vagy netán kecsegtetőbbnek tűnik a Jogi Kar és a Bölcsészkar bedöntése? Az már mindenki számára tiszta, hogy ki milyen álnéven “fut” itt, ezen a mesés virtuális tájon. Bár nem értem, miért nem merik felvállalni személyüket? Mélyen tisztelt “Predator”! Megfogan bennem egy kérdés az Ön vonatkozásában: vajon mit tenne, ha körbeállnák azok az emberek, akiket undorító szavakkal illet, rágalmaz? Akkor is ilyen mocskos lenne a “szája”? A posztokból úgy vettem le, Ön értelmiséginek vallja magát. Valóban így gondolja? Akkor miért nem viselkedik úgy? Miért nem viseltet alázattal a Fennvaló iránt, valamint tisztelettel embertársai iránt? Hogy eshet meg az, hogy ilyen trágár módon nyilatkoztatja ki véleményét? Kérem, gondolja át mennyire lejáratta magát egy komplett Egyetem előtt. És higgye el, nem azoknak árt, akiket mocskol. A lejtőn lefelé csúszó intézmény alatt tette még sikamlósabbá a talajt. Hamarosan az egész a mélybe ér. Természetesen nem Öné a teljes felelősség, viszont részben tehet arról,hogy az akkreditációs bizottság olyan véleményt alkotott amilyet. Mérhetetlenül sajnálom, hogy belevágta egy olyan fába a fejszéjét, amelybe nem kellett volna. Vannak emberek akik erre születnek, Ön nem tartozik közéjük.
Most lehet támadni és rágalmazni, lehet vagdalkozni, hogy milyen balga is vagyok.. Természetes, hogy mindenki tagadja személyét. Azonban akik jó emberismerők, tisztában vannak az emberek szófordulataival, beszédstílusaival, viselkedéseivel és reakcióival. Kiváltképpen azok, akikkel nem szimpatizálnak. Hajaj! Belőlük akad jó pár!

“Horváth Jánosról” nem is beszélve, akivel kapcsolatban csak annyi mondandóm lenne, hogy: ne bántsátok! Egy a szó szoros értelmében vett szerencsétlen ember.. És nem is rektor. Hisz nem az a pontos titulusa. És nem is lesz az.
Félretéve a személyeskedést! Kérem, ahelyett, hogy itt rontják a levegőt, szíveskedjenek inkább összeszedni a maradék emberi méltóságukat és tenni valamit annak érdekében, hogy az a sok szerencsétlen hallgató, aki a Jogi illetve a Bölcsész Karra jár ne feleslegesen dobjon ki az ablakon több százezer forintot. Elhiszem, hogy az Önök erkölcsi világát nem bolygatja meg az a tény, hogy a tandíjakért cserébe nem szolgáltatnak semmit – tisztelet pár kivételnek – ettől függetlenül rengeteg kötelezettséggel tartoznak, kéretik ezen dolgok legalább felének eleget tenni! Már akkor sokkal jobb helyzetben lenne mindkét Kar…

Valamint szégyelljék magukat! Az Önök helyében egy erkölcsileg tiszta, értelmiségi, fejet hajtva és önmarcangolva vonulna le a csatatérről s mérhetetlen alázattal viseltetne azon emberek iránt, akik létrehozták a Jogi Kart! Ugyanis eme nemes emberekbe rúgtak bele a leginkább. Amit művelnek az állandó belső átszervezésekkel, professzor emberekkel, tanárokkal és hallgatókkal… arrogáns és gerinctelen módon… Sárba taposták mindazt, amit három nagy ember megalkotott. Sok év munkáját egyetlen év alatt elsöpörték .. Önök! Ne merjék magukat értelmiségnek s embernek nevezni..

Október harmincegyedike írta:

2009/12/30 at 9:04 am

Hangnemről, stílusról és visszafogottságról beszélnek sokan, holott az őszinte felháborodásnak a legkevésbé sem ezek a jellemző vonásai. Kosztolányi Dezsőnek van egy idevágó novellája, a Paulina, ebben mondja Rufusz, a költő: “Minden indulat fönséges (…) Aki haragszik, az, akinek igaza van, hatalmas.”
Az alakoskodás a maga kimért módján akár árnyaltabb…, de egyben kevésbé őszinte is. …. Mi lett volna 1517. október 31-én, ha azt mondta volna az egyik Ágoston-rendi Luthernek:”Hagyjad Márton a pontjaidat, akik a templomba érkeznek úgysem tudnak olvasni!”

… elszomorító, hogy a legfőbb vélemény sok embernél még mindig a stílusos-e, “szabad-e szombaton csodát tenni?” szintjén van. Durva személyeskedést olvastál a blogokban s felháborít? Igazad van… De a lényeg mégis csak az, hogy durva, nemtelen küzdelem folyik az egyház által fenntartott egyetemen!
Ha Te vélt sérelmeid miatt hátat fordítasz az eseményeknek, akkor nem történik más, minthogy a nap immár a szemedbe fog sütni s elkápráztat, de a dolgok a hátad mögött attól még ugyanúgy folynak tovább… s a Te árnyékod is immár rávetül az eseményekre, részévé válva azoknak, akárcsak az enyém, az övé meg amazoké, akik hagyták, akik hagytuk, hogy így legyen.
Ha azon az egyetemen, amelyet a református egyház fenntart, nincs más személy/személyek a személyi állományában, aki/akik a problémás kari intézményeket hitelesen vezetni tudná/tudnák, csak a jelenlegi, lelkiismeretlen gárda, akkor valóban felmerül a kérdés: mitől református az az egyetem?
Ha viszont vannak olyan személyek, akkor ne hátad fordítsunk/ ne hátat fordítsanak, hanem segíts/enek a helyzet mielőbbi orvoslásában.
Ami az … “érveket helyettesítő emberi indulatot” illeti (visszatérő retorikai fordulat a különböző álneveken itt blogoló egyetemi vezetők részéről): “emberi”, bocsássák ezért ezt meg nekik. Bocsássák meg annál is inkább, mert az aljasságra, a gonoszságra az ember eredendően nem tud, nem tudhat felkészülni, s amikor aljas, nemtelen cselekményekkel találkozik olyan körben, amelyhez szellemileg, lelkileg tartozónak érzi magát, akkor az indulat is magával ragadja, mert erre nem volt felkészülve. Az egyház bár választott testület által irányított közösség, de a “választott” voltát döntéshozóik közül néhányan olykor elfelejtik. S most a megválasztottak választói lélegzetvisszafojtva várnak egy válaszra.

(És tudom, hiszem, vallom: az a válasz nem lesz, mert nem lehet nemtelen. Bármi is lesz…)

Ezt az utolsó két mondatot csak zárójelesen közöljük, mert mi most, 2010 szeptemberében, nem vagyunk annyira optimisták az egyházi vezetést illetően, mint „Október harmincegyedike“ volt tavaly év végén.

Gibt es einen Ausweg aus der Károli-Krise? 2. Van-e kiút a Károlis válságból? 2.

Álláspontunk szerint a BTK dékánjának személyére vonatkozóan nem a Fenntartónak kellene javaslatot tenni, mert ez egyrészt sérti az egyetemi autonómia elvét, továbbá azt a veszélyt rejtené magában, hogy megint szerencsétlen választás történik, mivel a Fenntartó az egyetemi életet belülről közvetlenül nem ismeri.

A dékáni tisztséget elsősorban olyan személynek kellene elnyernie, aki képes a fennálló törvénytelenségeket megszüntetni, a törvényességet helyreállítani, a szembenálló felek között közvetíteni, a Kar doktori iskolájának akkreditálását biztosítani. Elsősorban olyan személyiségre van szükség, akit erkölcsi feddhetetlenség jellemez, nem Bölcskei Gusztáv eszközembere, tudományos körökben bel- és külföldön elismert, megfelelő vezetői gyakorlattal rendelkezik, képes a kar megrendült renoméját kifelé is helyreállítani, és karon belül is a különféle érdekeket megfelelően összehangolni. Mi látunk Karon belül is ilyen erőt, de esélyünk sincs a Fenntartóval erről beszélni, mert ő csak bejáratott tanácsadóival kommunikál, akik mellesleg eddig csupa rossz tanácsot látszottak adni. Konkrét személyekre vonatkozó javaslatot a blogon nem kívánunk tenni. Ha a Fenntartót érdekli a véleményünk, szívesen elmondjuk neki.

Az új dékán számára külön problémát jelent, hogy az egyetemnek már 2 éve nincs rektora, így a Kar leendő vezetőjének munkáját gyakorlatilag nincs kivel összehangolnia. A rektori teendőkkel jelenleg megbízott rektorhelyettest nemcsak mi tartjuk alkalmatlannak erre a feladatra, hanem ez már mindenki számára nyilvánvaló.

További problémát jelent az egyetem másik nagy kara, az ÁJK vezetésének megoldatlansága. Domokos Andrea ügyvivő dékán megbízatásának augusztus 31-én szintén le kellett volna járnia, ennek ellenére még mindig ő az ügyvivő dékán. Domokos Andrea véleményünk szerint nem képes a Kart hitelesen képviselni és vezetni, megosztó személyisége akadálya a Kar működésének, ezért az ő megbízatásának meghosszabbítását sem támogatjuk. Itt is elsősorban olyan személyiségre van szükség, aki megfelelő, több évtizedes vezetői gyakorlattal rendelkezik, tudományos körökben elismert személy, feddhetetlenség jellemzi, nem Bölcskei Gusztáv eszközembere, ugyanakkor képes a különféle érdekeket megfelelően összehangolni, a kart akkreditáltatni.

A karok vezetőinek eredményes munkájához elengedhetetlen az az önállóság, amely kiterjed a szervezeti és tudományos kérdésekre egyaránt. Ezzel nem egyeztethető össze az a vezetési struktúra, amely a Rektori Hivatalból vagy Debrecenből kívánja irányítani a karokat. A Rektori Hivatalban Kovács Barnabás stratégiai igazgató, valamint Sepsi Enikő a legutóbbi időben olyan kérdésekben is döntött, amely normális esetben a dékán hatáskörébe tartozna. Ezt a gyakorlatot szintén nem tudjuk elfogadni.

A karok vezetőinek eredményes munkájához a fenntartó támogatása is szükséges, de nem tudjuk elfogadni azt, hogy a fenntartó jelölje ki a dékánjelöltek személyét, vagy bármilyen módon nyomást gyakoroljon a választásra. Az egyetem és a fenntartó harmonikus kapcsolatához elengedhetetlen az, hogy a fenntartó világos elvárásokat fogalmazzon meg, de ezen kívül ne szóljon bele a konkrét kinevezésekbe. A tudományos munka ugyanis megfelelő állandóságot és folyamatosságot igényel, és nem lehet a pillanatnyi zsinati erőviszonyok változásának leképezése, máskülönben nem biztosítható az egyenletes, magas színvonalú tudományos munka. Dékánok, doktori iskolai vezetők, tanszékvezetők, intézetvezetők hirtelen leváltása, szakmailag nem indokolt átszervezések akadályozzák a nyugodt, kiegyensúlyozott tudományos munkát, és rontják az intézmény külső megítélését.

A Károli Gáspár Református Egyetem a Köztársasági Elnök által kinevezett és a Szenátus által megválasztott rektor, Szűcs Ferenc 2008. évi eltávolítása óta törvénytelenül működik, azóta nincs demokratikusan választott rektor. Ugyanezen év őszén távolították el puccsal a BTK élésről Kulin Ferenc dékánt, akinek még egy éve lett volna hátra a dékáni megbízatásból.

Véleményünk szerint addig is, amíg megfelelő pályázatokkal megfelelő emberek kerülnek erre a két posztra – a Fenntartó egyetértésével, de látványos beavatkozása nélkül –, vissza kellene állítani az utolsó törvényes állapotot, és visszahelyezni pozíciójába az utolsó törvényes rektort, Szűcs Ferencet, és az utolsó törvényes bölcsészkari dékánt, Kulin Ferencet.

Kriegszeit (A háború ideje)

Nyílt válasz Crocusnak, aki attól tart, hogy a Károli egyetem szakmai és erkölcsi lezüllésének egyoldalú bírálata – a pozitívumok említése nélkül – a konkurencia malmára hajtja a vizet, és a Károli sikeres szakjai is elvesztik hallgatóikat. Hiszen blogunk azt a benyomást kelti a kommentelő szerint, hogy a református egyetem oktatói közül senki sem normális. Az én kérdésem Crocushoz, amit nyílt levelembe nem írtam bele: vajon a “normális” oktatók örülnének-e, ha ezen a blogon együtt szerepelnének a “nem normálisokkal”? (Crocus hozzászólását ld. az előző poszt, “Status report 2″ alatt.)

Crocus!

Nem igaz, hogy a becsülettel végzett munkát nyeglén vesszük. Nem vettük eddig sehogy. Nem foglalkoztunk vele, mert csak a problémákra koncentráltunk. Ha azt veted a szemünkre, hogy a pozitív jelenségekről nem írunk, egyoldalúak vagyunk, akkor igazad van. De azt kell mondanom, sajnos, hogy még nem tartunk ott. Ahhoz, hogy ennek a blognak a tartalma megváltozzék, arra van szükség, hogy a felelősöket felelősségre vonják, és eltüntessék erről az egyetemről.

Nem pürrhoszi győzelem a célunk, és nincs szó eszement őrjöngésről. Hogy a kommunikációnak ez a fajtája létrejött, arról sem mi tehetünk. Nem mi akartunk blogolni, eszünkbe sem jutott ez a lehetőség. Csak miután órákon, értekezleteken, egyetemi honlapon és mindenféle informális csatornákon hazugság- és rágalomáradatot terjesztettek azok, akik ezért a mostani állapotért felelősek, nekünk is meg kellett keresni a kommunikációs csatornát. Még a blogolást sem mi kezdtük, egyszer ennek a történetét is megírjuk. Belekényszerültünk. Mindent megpróbáltunk, hogy szóba álljon velünk az egyházi és egyetemi vezetés. A blogháború előtt és alatt is. Minden hiába volt. Ők azt gondolták: miénk a hatalom – miénk a szó. Mentek tovább eltökélten a hazugságok, rágalmazások, hamisítások és csalások útján, mígnem a fejükre omlott az egész. Közben ártatlan áldozatokból csináltak bűnbakokat, hogy saját bűneiket leplezzék. És nagyon sok ártatlan áldozat gyűlt már össze, nagyon sok felgyülemlett indulattal.

Az ostoba és rágalmazó híresztelésekkel ellentétben ezt a blogot nagyon sokan írják. Csak mi, szerkesztők tudjuk, hogy hány IP-számon jönnek a kommentek. Ez a szám ma már négyjegyű.

Mi is tudjuk, hogy az indulat néha elragadja a blogolókat, ezért létrehoztunk két másik blogot is, ahol nincsenek kommentek, az egyiken megvan az összes poszt, a másikon egy válogatás a dokumentumokból, az egyetemi vezetés által elkövetett bűnök dokumentációjából. A három blog közül mégis messze ez a legnépszerűbb. Vajon miért? Azért, mert az ellenünk elkövetett bűnök sokakban visszhangra találnak. Másokkal is megcsinálták ugyanezt, másoknak is vannak sérelmeik, amiket beleírnak ebbe a blogba.

Ha pszichológus vagy – lehetsz az is, hiszen a japán mellett a pszichológiát említed pozitív példaként – akkor tudnod kell, hogy az indulatokat valahol le kell vezetni. És még mindig jobb verbálisan, mint – ahogy az egyik kommentelő fogalmazott – “Molotov-koktélt” dobni az épületre. A kommentek túlnyomó részét nem mi írjuk, mindet nem is olvassuk, de beengedjük a blogra, mert a kommentelőknek sincs más kommunikációs csatornájuk, és ez a jelenlegi vezetés bűne. Csak ők beszélhetnek, mint a diktatúrákban.

A blog olvasottsága nagyon nagy. Láthatod a számokat magad is, már régóta nyilvánossá tettük.

Ebből az is következik, hogy egy megtisztult egyetemnek nagy szolgálatot tehetünk akkor, ha a blog tartalmát megváltoztatjuk.

Ez szándékunkban áll.

Ehhez azonban meg kell változnia, meg kell tisztulnia az egyetemi vezetésnek. Ehhez pedig az kell, hogy a valódi felelősöket – Szabó Andrást és Kulcsár-Szabó Ágnest – felelősségre vonja és kivesse magából egy ép erkölcsi érzékű közösség.

Ez most még a háború ideje.

Majd ha eltűnik innen ez a két rágalmazó és intrikus minőséggyilkos, aki azt a benyomást kelti, hogy a református egyetemen senki sem normális, vagyis akik lejáratták ezt az egyetemet, lejáratták annak szakmailag legjobb, emberileg legtisztességesebb oktatóit, kiszorították, elüldözték őket innen, akik reménytelenné tették a legtehetségesebb doktoranduszok helyzetét, akkor eljön az építés ideje is. És akkor a blog olvasóinak az eredményekről is be tudunk számolni. Akkor mindnyájunk szolgálatába állítjuk ezt a fórumot.

De – magad is láthatod – még nem tartunk ott.

Johannes

Bericht 2. (Strómanválasztás a Károlin 2010.09.08)

Úgy tűnik, a legújabb dékánválasztás is a régi bevált recept szerint zajlik. A Zsinat felkéri az egyedüli pályázót, a zsinati tanácsos bekíséri az összértekezletre, és felszólítja a tagságot, hogy válasszák meg a Zsinat választottját. És miután a Zsinat az új dékánt kézi vezérléssel bemanőverezi a dékáni székbe, hangsúlyozza, hogy milyen fontos, hogy a dékánválasztás demokratikusan történjék. Húsz hónappal ezelőtt Szabó András is hasonlóképpen került hatalomra, bár őt nem kísérte be a Kari Tanácsra senki, pláne nem egy összoktatóira. Így Szabó annakidején kénytelen volt kettős szerepben fellépni: mint új dékánjelölt, és mint Bölcskei Gusztáv hangja. Szabó a Kari Tanács előtt kijelentette, hogy a Fenntartó őt akarja dékánnak, ne pályázzon senki más. Aztán egyedüli pályázóként megnyerte a választást. Milyen választás az, ahol csak egy jelölt van? És azt is a Zsinat jelölte ki. Mert Sepsi Enikő már a Károlira érkezésekor azonnal főtitkári kinevezést kapott, és persze nem összoktatói értekezleten választották azzá. Olyan ez, mint a pártállami választások: egy párt – egy jelölt. Hát kb. itt tart az egyetemi autonómia a Károlin.

Ehhez képest Sepsi egész sikerült beszédet tartott mintegy 70-80 főnyi hallgatóság előtt, legalábbis sikerültebbet, mint a tanácsos, vagy pláne Balla, aki nem átallotta még a MAB-ot is hazugnak nevezni, mert nem akkreditálták a mindössze 5 megfelelt törzstaggal rendelkező jogi doktori iskolát, és felfüggesztették az irodalomtudományból valójában egyetlen megfelelt törzstaggal sem rendelkező IDI-t (emlékeztetőül: Jákfalvi színházas, Fabiny teológiából habilitált, Kovács orosz szakos, ami nincs a Károlin, ráadásul a munkaszerződése érvénytelen; az összes többi nem felelt meg). Azt állította, a MAB “téved” és “rosszindulatú”, ugyanis nem a vezetése alatt álló intézmény a rossz, hanem csak a híre. (Feltehetően nem volt még módja elolvasni Szabó András nagydoktoriját ezen a blogon. Az nem rágalom: az maga az autentikus, döbbenetes valóság :D )

Sepsi beszéde és eddigi teljesítménye alapján igen alkalmas lenne egy emelt szintű titkárnői posztra. Tudósnak nem tudós, de józan paraszti ésszel rendelkezik, és legalább két lábbal áll a földön, ha nem mindjárt néggyel. Biztos sokkal jobb dékáni hivatalvezető lenne, mint a jelenlegi, a hírhedt Demes-Kőfalusi Krisztina (akit egyébként az átalakult honlapon lefokoztak, már csak egyszerűen adminisztrátorként tüntetik fel, „dékáni” jelző nélkül). Sőt, jobb kari igazgató, mint Gál László. És ha már itt tartunk, bár nem dékáni formátum, egyetemi oktatói tapasztalata csekély, csak fantom PhD-ja van, de még ezzel együtt is alkalmasabb Szabó Andrásnál a dékánságra. Ami persze nem jelent alkalmasságot – csak Szabó teljes alkalmatlanságához képest.

A jelenlevők többsége rábólintott a pályázatra, de ez éppúgy szólhatott a jelenlevő zsinati tanácsosnak, mint a jelenlevő elődnek, Szabó Andrásnak, akinek leváltását az oktatók és hallgatók tömege már régóta kívánta. Nem annyira pro, mint inkább proteszt szavazás zajlott, hiszen az idén felbukkant Sepsit itt kevesen ismerik.

Mi szól Sepsi mellett? A gyakorlatiasság, a jó szervezőkészség és a botrányoktól való érintetlenség. Mi szól ellene? Ha eltekintünk attól a teljesen lényegtelen körülménytől, hogy nem egyetemi ember és nincs tudományos munkássága, akkor az, hogy Kovács Barnabás stratégiai igazgató és a jelenlegi BTK-s dékánhelyettes asszony köreinek protezsáltja.

Vagyis a BTK csak félig szabadul fel a Duplaszabó diktatúra lidércnyomása alól. Szabó és felesége megbukott. De Hansági és Hermann Sepsi Enikő megválasztatásával hatalomátmentésre készül.

Bericht (Helyzetjelentés 2010. szeptember 7.)

Status report (Helyzetjelentés 2010. szeptember 7.)

Posted by jhnnsclvn on Szeptember 7, 2010

Szeptember 6-án a Károli Gáspár Református Egyetem megtartotta ünnepélyes tanévnyitóját a fasori református gyülekezet templomában. Az évnyitónak csak két szónoka volt: Kodácsy Tamás egyetemi lelkész és Balla Péter rektorhelyettes. Másfél éves uralma alatt ugyanis Balla Péter már mindenkit kiirtott maga körül: rektorhelyettesként magára maradt a Rektori Hivatalban.

A honlapra felkerült képek magukért beszélnek:

http://www.reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=26162:megnyitotta-kapuit-a-reformatus-egyetem&catid=101:kozlemenyekhirek&Itemid=269&lang=hu

Az első nagytotál a templombelsőt mutatja – tátongóan üres padsorokkal. Fent a szószéken Kodácsy Tamás, a szószék melletti jobb- és baloldali díszpáholyokban csak egy-egy ülés foglalt. Balla Péter rektorhelyettes magányosan mered maga elé. (Korábban az egyetem 4 karát 1 rektor és három rektorhelyettes képviselte.)

A második képen a dékánok és a tanszékvezetők láthatók. A tekintetek többsége balra irányul, ám vannak kivételek. Az első sorban egymás mellett ülő ÁJK-s és BTK-s dékán mintha tükörképei lennének egymásnak. Mindketten magukba roskadva, maguk elé révedező pillantással merengenek azon, hogy valószínűleg utoljára viselik ezeket a méretükre szabott talárokat. Pedig örülhetnek, ha majd levethetik. Szabó András számára az utóbbi időben már minden taláros fellépés inkább vesszőfutás lehet, mint parádé. Az utóbbi időben a gondoktól még jobban felfúvódott és megkopaszodott. De a másod-harmadvonalbeliek sem látszanak boldogabbnak. A nevén töprengő dékánhelyettes asszony (vajon még Kulcsár-Szabó-e vagy már újra Hansági?) mintha citromba harapott volna, vénlányos igyekezettel próbál figyelmet erőltetni magára, de csak a névzavarában is tükröződő belső zűrzavar az, ami agyában tombol, legalábbis ez ül ki az arcára. És mint ahogy Balla Péter mellől eltűnt Koncz Judit bölcsészrektorhelyettes (egy évvel ezelőtt még a jogászrektorhelyettes is megvolt), Kettősnevű Ágnes mellől is eltűnt a társ – Bíró Mária dékánhelyettes asszony.

Egyetlen arc sem sugározza vissza a bizonyára felemelő ünnepség visszfényét.

Felemelő? Ugyan, kit képes felemelni Balla Péter közhelyektől és hamis optimizmustól duzzadó beszéde? Rólunk is megemlékezik, amikor a „méltatlan támadásokról” beszél, de továbbra sem mutat hajlamot az önkritikára, mert a méltatlan cselekedeteket, amelyek a kritikákat kiváltották, egyáltalán nem emlegeti. A harmadik képen kicsit közelebbről látjuk őt magát is – két lelkész kollégája társaságában – és az üres padsorokat egy másik kameraállásból. Az 1400 hallgatót azonban, aki Balla Péter szerint épp esküt tesz, nem látjuk.

És nem látjuk a jövő asszonyát, a „French Hostesst”, Sepsi Enikőt sem, aki nagy rendezvényszervezői, de 0 egyetemi és tudományos kutatói tapasztalattal épp készül átvenni Szabó Andrástól a BTK dékáni posztját. Ő nem tűnt el a színtérről, csak nem akar a nagy pllanat előtt korpa közé keveredni. Sepsi Enikő főtitkárként július közepén kiírt magának egy saját testére szabott pályázatot, amit most egyedüli pályázóként megpályázott. Sepsi Enikő, akinek PhD-értekezését senki sem látta, senki sem olvasta és nem is hozzáférhető, nemcsak idegen nyelven írott volta miatt, hanem egyébként sem, talán azért, mert nincs is, méltó folytatója a Pethő Sándor és Szabó András által megvetett hagyománynak: látszatérdemekkel igazi előnyöket élvezni, látszatteljesítménnyel igazi hatalmi pozíciót megkaparintani. A dékáni szék Szabó András ülepe után méltó ülep alá kerül tehát: Sepsi Enikő borítja azt majd be hátsófelével. Sok a hasonlóság az utód és az előd között: Sepsi is született nímand, mint Szabó; Sepsi sem eredeti gondolkodó, hanem reproduktív; Sepsi sem kreatív, hanem gyakorlatias; Sepsi sem tudós, hanem adminisztrátor; Sepsi éppúgy nem fogja emelni az intézmény tekintélyét, mint Szabó; Sepsi is egyedüli pályázó, mint Szabó volt, akit a fenntartó felülről ültet be, mint 22 hónappal ezelőtt Szabót – újból megsértve az egyetemi autonómiát. De van néhány nagy különbség Szabó és Sepsi között – Sepsi javára: Sepsi a tavalyi botrányokban érintetlen, és semmilyen aljas cselekedetéről nem tudunk. Kicsit törtető, kicsit erőszakos és nagyon befolyásolható. Ennyi azonban nem elég a dékánsághoz. A Fenntartónak sikerült egy újabb alkalmatlan jelöltet találnia. Hogy mennyire az, erről a BTK oktatói meggyőződhetnek holnap koradélután 1 órakor a BTK Reviczky utcai dísztermében. A rendezvény érdekessége, hogy Sepsi bemutatkozását eredetileg egy nappal későbbre, csütörtök délre tervezték, és arra még Szabó András küldte ki a meghívót. Ezt azonban Balla Péter visszavonatta, hogy egy korábbi időpontban személyesen felügyelje a programot.

Úgy látszik, Szabó főszereplése annyira kínossá vált, hogy le kellett őt cserélni csak az egy fokkal kevésbé botrányos Balla Péterre. Ez a kulisszaváltozás azonban semmit sem javít a püspöki jelölt alkalmatlanságán.

Felkészülni a holnapi dékánjelölti bemutatkozásra az alábbi irodalom alapján lehet:

http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/07/31/who-is-running-for-dean-2-the-manager-mediator-marketeer-dekanjeloltek-2-a-menedzser-mediator-marketinges/

http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/08/07/who-is-running-for-dean-2-the-for-legged-mermaid-dekanjeloltek-2-a-negylabu-sello/

Tagebuch-Auszüge (Napló-szemelvények)

Extracts from a Diary (Napló-szemelvények)

Posted by jhnnsclvn on Szeptember 5, 2010

Közreadók: Klára és Poppét

Aki szeretne megismerkedni azzal a tudományos teljesítménnyel, amellyel Szabó András megszerezte az MTA doktora címet, könnyen megteheti. Vegye kezébe az Universitas Könyvkiadó 2003-as kiadványát, Szenci Molnár Albert Naplóját. Ennek a bevezetése (5-50 old.) az az értekezés, amellyel Szabó bejutott az akadémiai doktorok sorába. A könyvben ezek után, az 51. oldaltól kezdődik a napló latin eredetije. A latin szöveg közlése nem eredeti teljesítmény: Dézsi Lajos már megjelentette 1898-ban(!), ezt javítgatta Szabó az autográf kézirattal összehasonlítva. A latin szöveg közlése – lábjegyzetekkel – az 53-tól a 103. oldalig tart. A 104. oldaltól kezdődik Mindennapi dolgoknak följegyző könyvecskéje címmel a magyar fordítás, ez a 188. oldalon végződik. Hogy fogalmat alkothassunk a szöveg terjedelméről, meg kell állapítanunk, hogy Szenci Molnár bejegyzési gyakran csak egy bővített mondatot tesznek ki. Idézünk a 187. oldalról, ahol a 1617-es év naplóbejegyzését találhatjuk:

„Március 10. Kislányunk, Marie Magdalene meghalt.

Április 30., a hónap utolsó napja, szerda. Heidelbergben az egyháztanács kinevezett az oppenheimi iskola rektorának.

Május 8. A kollégiumba költöztem.

12. Ünnepélyesen beiktattak.”

Ez a példa érzékelteti, micsoda gigantikus szöveget fordított le Szabó igazi nyelvteremtő kreativitással és virtuozitással.

A könyv 189. oldalától a 252. oldalig tart a névmutató, ez szokatlanul nagy betűtípussal közöl a szakmában többé-kevésbé közismert tényeket a naplóban szereplő személyekről.

A 253. oldaltól a 278. oldalig tart a Földrajzi név- és helységnévmutató, ez a helységnevek után tartalmazza azt az időpontot vagy időtartamot, amelyen Szenci Molnár abban a helységben tartózkodott a napló tanúsága szerint.

A könyvet irodalomjegyzék egészíti ki a 279. oldaltól a 317. oldalig. (Ismét rendkívül nagy és vastagított betűtípussal szedve.)

Ez a tudományos teljesítmény, melynek alapján Szabó András az irodalomtudomány doktora lett.

A szerkezeti áttekintés után foglalkozzunk azzal a 44 oldalas bevezető szöveggel, amely a disszertáció önálló, ténylegesen csak Szabó András által írott része. Ez a rövid szöveg meglepően szószátyár, amikor Szabó a megírás körülményeit világítja meg: „Meg szeretném magyarázni, miért fordítottam le huszonöt év után másodszor is ugyanazt a művet. Szenci Molnár Albert munkásságával már gyermekkoromban találkoztam, zsoltárait énekeltem, később orgonán és harmóniumon is kísértem a templomban.” Majd bőbeszédűen ír a napló első fordításának körülményeiről, mely Tolnai Gábor tanszékén, annak speciális kollégiumán készült, Szabó egyetemista évei alatt. Ezt nem egyedül csinálta, hanem Uray Piroska segítségével, akiről éppen csak – egy félmondat erejéig – emlékezik meg a szövegben. Eldicsekszik vele, hogy az azóta többször is megjelent naplót „kollégáim még most is dicsérik, azt az archaizáló nyelvet, melyet használtam benne.”

Ezután Szabó, mint ”termékeny” és hűséges Tolnai-tanítvány az egykori fordítás újrahasznosítására készül: „Feleségem, Petrőczi Éva biztatott, hogy jelentessem meg újra a naplót, amelyet ő is nagyon kedvel”. (Az idézett mondatok jellemzőek a tudományos diskurzus Szabó-féle értelmezésére és alkalmazására: a mindennapi csevely szintjén közli, hogy kollégái őt valamiért dícsérgetik, hogy mit kedvel a disszerens felesége, és mire ösztökéli férjurát.)

Szabó 7 évig, azaz hét kemény esztendeig munkálkodott a szöveg ”újrafordításán”, valamint a latin eredeti kiadásán. A hét éves gigászi munka ideje alatt „egy egész elsüllyedt világot találtam…, amelyhez maga a Napló is elsőrendű forrás.” Szabó miután elhelyezte a fordítását és az „elsüllyedt világát” saját életében, nagy önbizalommal fordult elméleti kérdések tisztázása felé. Meg kellett találni a napló műfajelméleti kritériumait, de ehhez Szabó kandidátusi felkészültsége nem bizonyult elégségesnek, segítségre szorult. És ehhez megtalálta a két legalkalmasabb személyt, akik egy lépésnyire ültek tőle: „Kérdéseimre fiatal egyetemi kollégáim, Hansági Ágnes és Szitár Katalin adtak választ.” Miután a két hölgy szállított néhány dekányi Lotmant és Bahtyint, Szabó így summázza a frissen tanultakat: „a napló műfaja változékony, nehezen megfogható, esetenként számos egyedi jellegzetességet és átmeneti formát mutat. Más szóval: minden napló más.” Ezen mély értelmű műfajelméleti alapvetés fényében Szabó a 18. oldaltól kezdve rátér Szenci Molnár külföldi barangolására, melynek főbb eseményeit a jeles szerző oly feltűnő semmitmondó szűkszavúsággal jegyezte fel naplójában. Szabó nem mulasztja el, hogy saját – szabad szemmel alig látható – tudományos problémáját fölstilizálja és túldimenzionálja: „a magyar filológia idáig nem volt annak a tudatában, hogy amit Szenci Molnár Albert naplója a strassburgi konfliktusról leírt, az nem csak egy magyar diák magántörténelme, hanem valóban nagyobb port vert föl…” A további oldalakon részletesen beszámol Szenci Molnár mindennapi életéről, mikor kapott sárgaságot, mikor vett úrvacsorát, és hogyan érintette őt egy paranormális jelenség, egy gömbvillám megjelenése. Pontosan megtudjuk, mennyit fizet Szenczi a szállásért és a kosztért, és kinek mennyivel marad adósa. Szabó közben kitér arra is, hogy ki mindenki barangolt Szenczin kívül Európában, mennyire koszosok a zarándok szállásai, milyen drágák a kegytárgyboltok, és milyenek a csodatévő szentábrázolások feliratai.

Mindeme regényes fordulatokra azért van szükség, mert Szenci Molnár szinte betegesen szófukar. Loretóbeli tartózkodásáról is csak egy lódarázs csípése kapcsán emlékezik meg. Így Szabó kénytelen sok más (pl. Pietro Paolo Vergilio) részletes és szemléletes leírásaival feldúsítani választott hőse vérszegény naplóbejegyzéseit.

Ami Szabó igazi ”tudományos” érdeklődésének középpontjában áll, az mindenek előtt Szenci Molnár szexuális élete, illetve annak hiánya. Láthatóan itt tud teljesen azonosulni hősével és az általa kutatottakkal. Bő lére eresztve írja le Szenci három sikertelen és egy sikeres leánykérésének történetét. A sikertelen leánykérések (pl. egy üvegesmester lánya iránti viszonzatlan vonzalom) általában heves maszturbációs rohamot és azt követően a bűntudat valóságos paroxizmusát váltotta ki Szenciből. Szabó nagy átéléssel képes azonosulni vele: „a nyilvánvaló kudarc hatására a vőlegényjelölt éjszaka egész testében átizzadva ébredt egy rossz álomból és szobatársát felébresztve együtt a 91. zsoltárát énekelték”.

Szabó ”tudományos munkája” nem áll másból, mint vérszegény közlések felturbózásából, innen-onnan összeollózott tényállítások kompilációjából. Új tudományos felismerések helyett beteges testi és szellemi maszturbációt bontakoztat ki előttünk, a bevezető mind a 44 lapján.

Kérdéseink:
1. Hogyan fogadhatta el három opponens ezt a szöveget tudományos újdonságot felmutató disszertációként?

2. Hogyan tekinthetett el az MTA illetékes szakbizottsága Szabó esetében a Szabályzat által előírt – belföldön és külföldön egyaránt elismert – tudományos életműtől?

3. Hogyan szavazhatott a Bizottság ennek a kompilációnak az elolvasása után és a jelölt tudományos súlytalansága tudatában úgy, hogy Szabó András megérdemli az irodalomtudomány doktora fokozatot?

Ezzel az az akadémiai színvonalúnak nem nevezhető teljesítménnyel lett Szabó egy bölcsészettudományi kar dékánja, és úgy tűnik, megkerülhetetlen ágense a tudományos közéletnek.

Ki(k)nek állt érdekében Szabó András felturbózása? Mivel fizet(ett) Szabó András jótevőinek?

A kérdésre tudományszociológiai módszerekkel keressük a választ. Módszereink: résztvevő megfigyelés, forráselemzés, interjúkészítés.

Eredményeinkről beszámolunk.

Szabó András MTA doktori disszertációjának szkennelése jelenleg még folyik. Az elkészült oldalakat folyamatosan illesztjük be a poszt végére. – A szerk.

A Ravasz-blogra sikerült olvashatóan feltölteni! Kattints ide:

http://ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com/2010/09/06/extracts-from-a-diary-naplo-szemelvenyek/ - A szerk.

És itt olvashatod a folytatást:

http://www.reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=26162:megnyitotta-kapuit-a-reformatus-egyetem&catid=101:kozlemenyekhirek&Itemid=269&lang=hu

A két poszton együtt fent van a teljes szöveg: ennyi és ilyen Szabó András nagydoktorija!

Dead Poets Society (Holt költők társasága)



Peter Weir 1989. évi alkotása Robin Williamsszel, Robert Sean Leonarddal és Ethan Hawke-kal a főszerepekben talán a legkedvesebb filmem. A Welton Akadémia angol irodalmat oktató tanárának, John Keatingnek (Robin Williams) a kikészítéséről és elüldözéséről szól. Az Akadémia középszerű oktatógárdája nem viseli el gyújtóhatású, tehetséges kollégájuk népszerűségét, aki nonkonformizmusra neveli diákjait. Az alábbi kép az utolsó jelenetet ábrázolja, amelyben a kicsapott tanár mellett a padra felállva tiszteleg az osztálynak az a része, akikben a tanár szenvedélyes és romantikus eszméi kitörölhetetlen nyomot hagytak. A javíthatatlan konformisták fejüket lehajtva arra a nevetséges tankönyvre merednek, amelynek bevezetőjét – mint haszontalan szemetet – Keating első órája alkalmával kitépette velük.


Bár az alábbi poszt címszereplője is angol tanár, semmi hasonlóság nincs közte és a filmbeli John Keating között. Hacsak nem a “holt költők társaságának” szeretete…

Szerző: Pulchra

Petrőczi Éva, a tudós (?) és a költő (?)

Petrőczi Éva „költői életművének” felépítésében nem riad vissza a legvisszataszítóbb eszközöktől sem. Ezek egyike a híres emberekhez, a régi és a közelmúlt nagyságaihoz való gusztustalan dörgölődzés. Nevét is így találta, helyesebben lopta el Petrőczi Kata Szidóniától. Mégse lehet híres kálvinista költőnő eredeti nevén, Ludvig Éva Alice-ként. Így aztán „olvastam, költőtárs, olvastam művedet…” rikoltással foglal helyet már halott, tehát védekezni képtelen alkotók mellett. Egyik „versében” leírja azt, hogy felnéz a Reviczky u. 7. ablakára, s látja ott „Mihályt és Lőrincet”, (Babits Mihályt és Szabó Lőrincet) akik kollegiális jóindulattal néznek le rá. Babits és Szabó nem tud tiltakozni, mint ahogy Jékely és Rab Zsuzsa sem, kik ugyancsak elcsodálkoznának azon, hogy életükben milyen nagyra becsülték (volna) Petrőczit. De a túlvilágról nem szoktak helyreigazítást kérni.

Evés közben jön megy az étvágy – és ezt nem csak metaforikusan kell érteni, elég, ha egy pillantást vetünk Petrőczi hatalmas termetére. Költői „étvágya” magyar nagyságokkal jóllakva most világirodalmi nagyságok bekebelezéséhez kezd. Rögtön egy Nobel-díjas költő, Joszif Brodszkij életművébe harap bele „Variation on a Virgil-Theme, from the Aeneid to Brodsky’s Aeneas and Dido and its further paraphrases” című írásában. Az opusz az Orpheus Noster 2009/1. számában jelent meg, a férj, Szabó András dékán helyi kőnyomatosában a 129-136. oldalszámok között.

Ebből megtudjuk, hogy Joszif Brodszkij éppúgy mindennapi társa Petrőczi életének, mint annak „irodalmi nagyanyja”, Marina Cvetajeva. Ostoba kötözködés lenne, ha megkérdeznénk, vajon érti-e Petrőczi irodalmi rokonainak anyanyelvét, tudjuk, hogy NEM. A RefLapban próbálkozott Brodszkij két szóból álló verscímének „lefordításával”: két szarvashiba született belőle. Most még magasabbra tette a mércét: egyenesen költői versenyre kel Brodszkijjal, „kiigazítja” annak maszkulin szemléletét a maga feminin (???) látásmódjával. Brodszkij Aeneas és Dido című művéről állít össze egy kompilációt neves angolszász tudósok írásaiból – saját nevetségesen önhitt megjegyzéseit zárójelbe téve hozzá. Brodszkij orosz nyelvű művének két angol fordítását hasonlítja össze egymással: az orosz eredetit figyelmen kívül hagyja. A harmadik változat Baka István verse. Baka, aki a Brodszkij-verset orosz eredetiből lefordította, saját versében Aeneasként egy későbbi időpont perspektívájából tekint vissza Didora és kettőjük elválására.

És ekkor jön a páratlan fegyvertény: a Dido perspektívájából született negyedik költeményt maga Petrőczi írta. Petrőczi, a TUDÓS elemzi Petrőczi, a KÖLTŐ „művészetét”. Mit tesz Isten, tetszik neki, nagyon tetszik neki! Aláhúzza, a költő (saját maga) tudományos elmélyültségét: foglalkozott az (azóta bedőlt) doktori iskola foglalkozásain Brodszkij elméleti műveivel, így tudott ennyire kongeniális művet alkotni. Ezzel pedig belépett Vergilius, Brodszkij (Nobel-díjas) Lowell, Baka sorába. PETRŐCZI, a költő VILÁGIRODALMI NAGYSÁGGÁ VÁLT PETRŐCZI, A TUDÓS MEGALAPOZOTT VÉLEMÉNYE szerint. De túl is szárnyalja őket, hiszen, mint a költőnő-tudósasszony megfogalmazza: „Ezt a ‘férfiszempontú’ olvasatot törte meg tizenegyedik verseskötetem címadó költeménye, a ‘Dido utolsó üzenete’, amely a szerencsétlen sorsú szerelmes asszony szemszögéből láttatja a történetet.”

De hiába minden fortély és ármány: Petrőczi örökre „displaced person” marad mind a művészet, mind a tudomány világában. Próbálkozik a nagy költőkhöz dörgölőzve visszfényt nyerni silány zöngeményei számára. Nem fog sikerülni. Neki csak egy dolgot sikerült, de azt tökéletesen: létrehozni: ÖNMAGA PARÓDIÁJÁT. Petrőczi egy életművet épített ki szándékolatlan önparódiából. Amely annál nevetségesebb, minél komolyabban veszi magát.

Péter Ballas Gehalt (Mennyit keres Balla Péter?)

A Ravasz László Baráti Kör 2010. július 15-én az alábbi levélben fordult Balla Péter rektori feladatokkal megbízott rektorhelyetteshez. A levelet a Rektori Hivatal munkatársa Balla Péter részére 2010. július 16-án átvette. A levélben kért adatokat a mai napig nem látjuk az egyetem honlapján. Ennek alapján minden olvasó véleményt alkothat magának arról, hogy levelünk címzettje mennyire törvénytisztelő állampolgár. - A szerk.

Az adatkérés előzménye

N.N., a Károli Református Egyetem BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének tanársegédje a TASZ-szal együttesen pert nyert a gödöllői Szent István Egyetem rektora ellen:

http://tasz.hu/perek/peres-dossziek/nyilvanos-adat-rektorok-fizetese-ujabb-informacioszabadsag-pert-nyert-tasz

A Fővárosi Ítélőtábla 2010. május 27-i jogerős ítéletében megállapította, hogy a rektorok, dékánok és helyetteseik stb. fizetése közérdekből nyilvános személyes adatnak minősül, ezért azok nyilvánosságra hozandók. Bár az ítélet csak a Szent István Egyetemre tartalmaz kötelezést, az állami fenntartású felsőoktatási intézmények rektorai úgy döntöttek, hogy, figyelemmel az ítélet rendelkező részére – hasonlóan a kötelezett intézményhez –, a mellékelt összeállítás szerinti szerkezetben nyilvánosságra hozzák a rektori tisztségük gyakorlásával összefüggő juttatásaikat:

rektori_juttatasok_100621

Ezen túl a Magyar Rektori Konferencia határozatot hozott arról, hogy az egyetemek és főiskolák honlapjukon hozzák nyilvánosságra vezetőik fizetését. A Pázmány és a Károli rektorai először tiltakoztak ez ellen, arra hivatkozva, hogy ők egyházi fenntartású intézmények. Mivel azonban teljes mértékben állami pénzből gazdálkodnak, amennyiben pert indítanának ellenük, a bíróság bizonyosan őket is kötelezné az adatok közzé tételére. Ebből a megfontolásból már a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora is feltette a honlapra fizetését (6-700 ezer havonta).

A precedens értékű per poénja, hogy csak annak az egyetemnek a rektora – nevezetesen Balla Péter, a Károli Református Egyetem rektori teendőkkel megbízott rektorhelyettese – maradt ki a határozat végrehajtásából, amelynek oktatója az adatok nyilvánosságra hozásáért a pert indította.

A törvény szerint az adatkérés után 15 napon belül kell közzétenni az adatokat. 15 nap eredménytelen eltelte után a közérdekű adat eltitkolása bűncselekménynek számít. Ez a 15 nap a Károli esetében már egy hónapja letelt. Az egyetemi honlap aktuális állapotát lementettük és letétbe helyeztük. Ezzel egyidejűleg a Ravasz László Baráti Kör megtette a szükséges jogi lépéseket.

A Ravasz László Baráti Kör 2010. július 15-i levele Balla Péternek

Balla Péter mb. rektor részére

KRE Rektori Hivatal, 1091 Bp. Kálvin tér 9.

Tisztelt rektori feladatokkal megbízott rektorhelyettes úr!

Az adatvédelemről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény és a Fővárosi Ítélőtábla 2010. május 27-i jogerős ítélete szerint az egyetemek vezető állású munkavállalóinak fizetésére és egyéb anyagi juttatásaira vonatkozó adatok közérdekűek és ezért nyilvánosak.
A törvénynek megfelelően kérjük, hogy 15 napon belül szíveskedjék a KRE honlapján nyilvánosságra hozni az alábbi közérdekű adatokat:
1. Prof. Dr. Balla Péter rektori feladatokkal megbízott rektor-helyettes 2010. júniusi havi munkabére és egyéb anyagi juttatásai
2. Prof. Dr. Balla Péter rektori feladatokkal megbízott rektor-helyettes 2009. június 1. és 2010. június 1. között ténylegesen felvett munkabére és minden egyéb tényleges anyagi (pénzbeli és természetbeni) juttatásai
3. Dr. Szabó András dékán 2010. júniusi havi munkabére és egyéb anyagi juttatásai
4. Dr. Szabó András dékán 2009. június 1. és 2010. junius 1. között ténylegesen felvett munkabére és minden egyéb tényleges anyagi (pénzbeli és természetbeni) juttatásai
5. Dr. Domokos Andrea ügyvivő dékán 2010. júniusi havi munkabére és egyéb anyagi juttatásai
6. Dr. Kovács Barnabás stratégiai igazgató 2010. júniusi havi munkabére és egyéb anyagi juttatásai
7. Dr. Kovács Barnabás stratégiai igazgató munkaviszonyának kezdete óta ténylegesen felvett munkabére és minden egyéb tényleges anyagi (pénzbeli és természetbeni) juttatásai
8. Dr. Sepsi Enikő főtitkár 2010. júniusi havi munkabére és egyéb anyagi juttatásai
9. Dr. Sepsi Enikő főtitkár munkaviszonyának kezdete óta ténylegesen felvett munkabére és minden egyéb tényleges anyagi (pénzbeli és természetbeni) juttatásai
10. Dr. Kovács Zsolt Csaba gazdasági igazgató 2010. júniusi havi munkabére és egyéb anyagi juttatásai
11. Dr. Kovács Zsolt Csaba 2009. június 1. és 2010. június 1. között ténylegesen felvett munkabére és minden egyéb tényleges anyagi (pénzbeli és természetbeni) juttatásai

12. Dr. Kulcsár-Szabó Ágnes dékánhelyettes 2010. júniusi havi munkabére és egyéb anyagi juttatásai

13. Dr. Kulcsár-Szabó Ágnes dékánhelyettes 2009. június 1. és 2010. június 1. között ténylegesen felvett munkabére és minden egyéb tényleges anyagi (pénzbeli és természetbeni) juttatásai

Kérjük, hogy a kért közérdekű adatokat igazoló eredeti dokumentumokat is (pl. Munkabérjegyzék, a személyes adatok, lakcím, adószám, bankszámlaszám stb. eltakarásával, pdf formátumban) szíveskedjék a KRE honlapján közzétenni. Kérelmünk teljesítésének megtagadása esetén minden rendelkezésre álló jogi lépést haladéktalanul megteszünk.

Budapest, 2010. július 15.

Őszinte tisztelettel:

RLBK