Donnerstag, 27. Januar 2011

Appell an die Studenten (Felhívás a hallgatókhoz)

Appeal to the Students (Felhívás a hallgatókhoz)

Szerző jhnnsclvn @ január 26, 2011

Ezt a levelet ma este kaptuk “ÁJK oktatói közössége” aláírással, azzal a kéréssel, hogy sürgősen hozzuk nyilvánosságra a hallgatók érdekében. A Rektori Hivatal előtt tüntető hallgatók pl. társaik bevonásával sokszorosíthatnák, elvihetnék azokba a középiskolákba, ahová Kovács Barnabásék járnak kampányolni, vagy ahová – többedik állása után, megfáradva – Miskolczi-Bodnár esik be az esti iskolai bulikra, és terjeszthetnék ugyanazon iskolások között, esetleg figyelmeztetve őket, mutassák meg a szüleiknek is, hiszen az ő pénztárcájukról van szó. Tanácsos lenne a nyílt napon majd ezzel várni a szüleikkel kéz a kézben érkező gyermekeket, esetleg már a Viola utca körüli parkolókban és parkban kezükbe nyomni, hogy kellően felvértezve hallgassák a Kovácsok álságos beszédét. Esetleg a felkért díszelőadóknak is ki lehetne postázni, hátha elmegy a kedvük a vendégszerepléstől. És a nyílt napon meg lehetne kérdezni pl. Cservák Csaba köztársasági elnöki hivatalbeli vendégelőadót, mit szól ahhoz, hogy Bölcskei elveszi a köztársasági elnök kenyerét, és ő nevezi ki a rektort – Ballát, meg ráadásul a dékánokat – a két Kovácsot és Sepsit? Meg arról is, törvényes-e, hogy Balla nem közli a fizetését, holott rajta kívül már minden rektor megtette? Meg hogy törvényes-e eltüntetni a honlapról a szenátusi határozatokat?

Itt az alkalom, gyerekek, a nyílt napra eljön egy csomó szakmabeli, épp most kell ilyen szakmába vágó kérdésekkel bombázni őket, hiszen Ballától és a Kovácsoktól ezekre úgyse kaptok választ. És közben, persze – mintegy mellékesen -, terjeszteni ezt a felhívást. Hadd vigyék a szülők haza a szabolcsi, borsodi, békési, csongrádi és hajdúsági falvakba! Világosítsátok fel őket! – A szerk.

Szerzők: ÁJK oktatói közössége


Tárgy: Felhívás valamennyi hallgatóhoz
Tisztelt hallgatók!

Bizonyára Önök közül mindenki olvasta a http://mosaictv.hu/hirek/816/itt_valoban_a_let_a_tet honlapján közzétett oktatói levelet. Az ott felvetett aggodalmak jó része jogos. Szűcs Ferenc rektor és Kapa Mátyás dékán 2009. évi leváltása óta távozott a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának csaknem valamennyi meghatározó jogászprofesszora, és az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola akkreditációját a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) véglegesen visszavonta. Ezek alapján nincsen reális esély arra, hogy a jogász szak másfél év múlva elinduló akkreditációs eljárásán a jogász szakot akkreditálják, vagyis feltehető;, hogy a jövőre induló tanév lesz a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának utolsó tanéve.

A fenntartó egyház sem eddig, sem ezután nem szolgált világos magyarázattal a történtekre. Ez érthető is, hiszen ha a fenntartó egyház már most beismerné, hogy a jogászképzés a Károlin hamarosan megszűnik, akkor nyilván senki sem hozná ide a tandíját. Önök hiába várják a magyarázatot, a fenntartónak egyszerűen nem érdeke a valós helyzet és a valós szándék beismerése. Mindezeket figyelembevéve, Balla Zoltán tanár úrral ellentétben feleslegesnek tartunk mindenféle aláírásgyűjtést, demonstrációt vagy tárgyalást akár Bölcskei Gusztávval, akár az ő képviselőivel.

Önökkel, mint hallgatókkal, sohasem fog komolyan szóbaállni a fenntartó egyház, ahogyan a kar közben távozott jogászprofesszoraival sem. Önök mégsem eszköztelenek, az Önök kezében van a legnagyobb fegyver, Önök döntik el, hogy befizetik-e a tandíjat vagy sem. A kar bevételeinek kb. 70-75 %-a az Önök tandíjbefizetéseiből származik. Aláírásgyűjtés helyett kérjenek passzív félévet, és ne fizessék be 2011. februárjában a II. féléves tandíjat. A fenntartó egyház nem tudja garantálni, hogy Önök ebben az intézményben államilag elismert jogi diplomát szerezhetnek. Felesleges félévente 200000 forintot kidobni az ablakon.

Emlékeztetünk rá, hogy az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola hallgatóival a fenntartó egyház már megtette azt, amit Önökkel, joghallgatókkal is meg fog tenni. A Doktori Iskola hallgatói is súlyos százezreket fizettek be tandíjként, de az akkreditáció megvonása miatt nem tudták tanulmányaikat befejezni. A fenntartó mind a mai napig semmiféle kártérítést nem fizetett nekik. Ne engedjék, hogy ugyanezt megtegye Önökkel a református egyház.

Ne csapják be önmagukat, ne higgyék, hogy úgyis megoldódik magától minden, és valahová majdcsak átveszik Önöket. Sehová sem fogják Önöket automatikusan átvenni. A Károlin megszerzett krediteket nem fogják elismerni, ezért sok vizsgát újra le kell majd tenni, természetesen nem ingyen. Kíméljék meg magukat a felesleges kiadásoktól!

Mi, oktatók is aggodalommal figyeljük az eseményeket, de a döntés az Önök kezében van. Ne fizessék be a tandíjat, forduljanak a sajtóhoz, írjanak névtelen levelet a miniszterelnöknek és a MAB elnökének (1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B, 4. emelet)!

Posted in HungarianCalvinistChurch, HungarianCalvinistUniversity | Tagged: hogy lehetne megakadályozn a rablógazdálkodást?, károlis ÁJK-s oktatók tippjei a hallgatóknak, mire fizessenek a károlis hallgatók?, tandíj és amit kaptok érte | 43 Hozzászólások »

Rebellion an der Károli Universitaet der reformierten Kirche (Lázadás a Károli Református Egyetemen)

Riot at the Károli University of the Reformed Church (Lázadás a Károli Református Egyetemen)

Szerző jhnnsclvn @ január 25, 2011

Az utóbbi két-három napban kb. egyharmadával megugrott a kattintások száma, újra a napi 1000 közelébe került, ami a blognak a magyar keresőgépekből való kitiltása óta alig fordult elő. A “Szív küldi” és a “Mester és gyilkosai” cikk mellett az ÁJK-s 2011. évi helyzetjelentés volt a legolvasottabb, a “Status Report” – tegnap estére már ez utóbbi vette át a vezetést. Nem véletlenül. Úgy tűnik, az ÁJK-s hallgatók bátrabbak, mint a bölcsészek, akiknek Hidán Csaba tanár úr olyan jól megtanította a hátrafelé nyilazás művészetét, hogy hátrafelé célozva eddig saját bajtársaikat lőtték ki, azok közül is a legjobbakat. A selejtet (Mészáros, Hansági, Petrőczi, Szabó András, Kovács Árpád) még véletlenül se találták el. A jogászok ellenben tudják, merre van a cél. Felvonultak a Rektori Hivatal elé, hogy kicsalják üregéből a gyáva, képmutató nyulat, a szellemileg retardált Ballát, és puskavégre kapják. És hogy lepuffantsák vele együtt, amúgy mellesleg, még a két Kovácsot is: Barnabást és Zsolt Csabát, a csapnivaló stratégákat és ostoba tanácsadókat, akik párosával vezetik a szakadékba a jogi kart.

Ha több bölcsész csatlakozott volna a tüntetéshez, ki lehetett volna söpörni az ostoba Sepsit, aki alaptalanul dicsekedett a Reformátusok Lapjában Karácsonykor azzal, hogy rendbetette a BTK-t. Dehogyis tette rendbe. Seprűjével csak felkavarta a koszt, úgyhogy most még szarosabb és bűzösebb a BTK, mint volt. A bűnözöket, akik ellen már hónapok óta folyik a büntetőeljárás, hagyta tovább garázdálkodni, a Doktori Iskola volt vezetőjét, Himát kirúgatta, mert – a szakma becsületét védve – egy nemlétező disszertációra nem adta áldását, Király Gyulát pedig segített kebelbarátnőjének, Hansági Ágnesnek a halálba kergetni. A BTK-s hallgatók példát vehetnének a jogászokról. A banda halálos áldozatait: Királyt, Szilágyit és a szintén halálba kergetett Szigeti Lajos Sándor professzort, aki ráadásul fiatal volt és jó református, már nem támaszthatják fel. De segíthetnének a jogászoknak Ballát végleg kifüstölni az odújából, és vele együtt a Kovácsokat, ilyen-olyan Szabókat és a rossz helyen söprögető Sepsit is.

Bölcskei annyira telítve van már alkohollal, hogy ezek után dőlne magától is, mint a dominósor utolsó darabja. – Johannes és a szerkesztők

Itt közöljük a hálón most megjelent írást:

http://mosaictv.hu/hirek/816/itt_valoban_a_let_a_tet

Még ma este közzétesszük az ÁJK oktatóinak közös felhívását a hallgatókhoz – minden kar hallgatójához!

Szerző: Rosta N. Napsugár

Megszüntetett doktori iskola, folyamatos tanári elbocsátások, hallgatók, akik nem azt kapják a pénzükért, ami elvárható. Az elmúlt 18-20 hónapban egyre botrányosabb események tarkították a jogi kar életét. Rengeteg tanárt elbocsátottak, köztük rangidős, nagy tudással és szakmai múlttal rendelkező embereket, akik közmegbecsülésnek is örvendtek. Az okok egyelőre tisztázatlanok, válaszok sehonnan sem jönnek, vagy pedig egymásnak ellentmondó információk látnak napvilágot. A diákság teljes bizonytalanságban van, nem tudják, mi tévők legyenek, hiszen a létük, a diplomájuk, a jövőjük forog kockán. Egy összefogásnak köszönhetően a diákok 2011. január 24-ére a Kálvin téri rektori hivatalhoz fognak ellátogatni, remélve azt, hogy talán ott korrekt és kielégítő válaszokat fognak a kérdéseikre kapni. Január 23-án azonban napvilágot látott az egyik frissen elbocsátott tanár levele, melyet diákjainak írt. A benne lévő információk csak tovább borzolták a kedélyeket.
A levelet az alábbiakban kisebb változtatásokkal közlöm:

„Kedves Hallgatók!

A történet röviden: December végén én kértem időpontot Kovács Barnabás stratégiai igazgató, megbízott dékántól, mivel kidolgoztam két olyan projektet, melyekkel a karunk egy év alatt legalább 100 milliót kereshetne (polgármesterek katasztrófa-polgári védelmi oktatásával, ill. hallgatók nyelvvizsgára történő felkészítésével, amely képzés jelentősen olcsóbb lenne az érintetteknek, de még így is hasznot hajtó). Január 21-re kaptam időpontot, a találkozón ott volt a másik Kovács is. Meghallgatták ötleteimet, normálisan beszélgettünk a tárgyról. Majd miután kitárgyaltuk, K.B. elővette óraterhelésemet és közösen konstatáltuk, hogy az egyetemeden nálam több órát kevesen tartanak, pontosabban 160-170 %-on teljesítek. Ezután érdeklődött egy tanszéki kolléga munkamoráljáról, röviden kikérte véleményemet. Ezt követően hirtelen elém rakta a közös megegyezéssel történő munkaszerződésem felbontásáról szóló okiratot azzal, hogy én B. helyes vagyok (az Á. helyem valóban egy másik főiskola és így ott számolják el a tud. fokozataimat), ez a MAB szerint nem jó és gazdasági megfontolások is vezérlik a bontást. Tételesen megcáfoltam állításait: a MAB-nak nincs olyan elvárása, hogy a magyar felsőoktatásban elfogadott és jellemző 35-75%os A.-B. helyesek arányán – amit mi sem lépünk túl, sőt. . . – a KRE AJK-N változtatni kellene (a MAB múlt évi karunkról szóló jelentését ismerem, az olvasható a hálón is), de a gazdasági ok is valótlan, mivel Rixer tanár úrral ketten három (és “fél”) tanár helyett dolgozunk, azaz havonta több százezer forintos bért spórolnak rajtunk, továbbá éppen most hoztam 100 milliót. Nem érdekelte őket. Kérdeztem, van-e személyemet érintő felróhatóság. Nem volt. Abban maradtunk, hogy hétfőn délben ismét találkozunk. Akkor egyébként várhatóan aláírom akaratukat. Alá, mert ez már nem az én egyetemem. Ebben az intézményben életem aktív részének mintegy harmadát töltöttem, 13 évet. Nem akarom nevemet a kar “jobbik” arcához adni, én Tóth, Lőrincz, Máthé professzorok hívó szavára jöttem, azonosulva Kapa Mátyás törekvéseivel. Ami azután jött és a Kovács éra számomra kompromittáló. De itt az én személyem nem számít. Önök számítanak. Többször felemeltem szavam, a hálóra írtam: az egyetemünk az Önök 200.000.-Ft-os hibátlan tandíj-szolgáltatásaiért egyre hibásabb ellenszolgáltatást ad. Pl.: Balla kirúgása okán megüresedett helyre nem egy képzettebb tanárt, professzort vesznek fel, hanem egy a közigazgatási jogot eddig nem, vagy szerényebben művelőt. Így volt eddig minden esetben. Így pedig az Önök diplomája devalválódik. Továbbmegyek: tudja Ön, hogy mi a kar stratégiája? Mit akar a “fenntartó” ? Hogy akar a kar a hét másik jogot oktató felsőfokú intézményhez képest megmaradni? Vagy nem is akar megmaradni? Lehet, hogy a háttérben csendben folyik a társadalomtudományi kari átalakítás ? Lehet, hogy a politikai erőviszonyokat leképezve a kar lesz az a bázis, ahol hamarosan egy olyan koncentrátum szerveződik, amelynek eddig még nem volt bázisa ? Lehet, hogy előfordulhat egy olyan helyzet, melynek során, mondjuk júliusban, kap minden hallgató egy olyan kari üzenetet, hogy már ne fizesse be a következő tandíjat, ne aktivizálja hallgatói jogviszonyát ? Lehet, hogy kérdéseimnek semmi alapja. De az biztos, hogy a kar még megmaradt meghatározó vezető tanárai, az oktatók közül nem kevesen, erről beszélnek. Tény, hogy az elmúlt szűk két év kirúgásai nem cáfolják a fenti logikát. Nézze meg, kik mentek, kik jöttek. . . A tanév végén már biztos távozik három, arculatot és elismertséget garantáló tanár (Révész T. Mihály, Máthé Gábor, Tamás András professzorok). Jönnek helyükbe ilyen elismert tudósok? Eddig nem volt erre példa. Ez nem is csoda, mivel az elmúlt 18-20 hónap eseményei leképeződtek a magyar tudományos társadalomban, és rólunk mostanság elismeréssel sehol nem beszélnek. De ez tételesen számos aktusban ki is fejeződik, elég ha csak a Doktori Iskola megszűntére utalok. Mit lehet tenni? Felkeresni minden törvényes fórumot, azonnal összefogni nappalisnak, levelezősnek, és pénzükért korrekt és nem leértékelt diplomát követelni. A nyilvánosság még mindig hatásos. A zsinati elnök urat egy hallgatói delegáció felkereshetné, előtte kérdéseiket, szándékaikat korrekten megfogalmazva alá lehetne íratni mindenkivel és átadni. Meg lehetne kérdezni, hogy milyen érvek mentén tették lehetetlenné Vörös, Tóth professzorokat, másokat. De attól tartok, hogy ez a tiltakozás elenyésződik az egyébként érthető problémáik között (család, megélhetés, stb.) ill. sokan kényelmesebbek ennél. És ez is elfogadható. Szóval, vélhetően a folyamatok folytatódnak és befejeződnek. Végtelenül szégyellem magamat az egyetem nevében. Önök nem ezt érdemelnék.

Minden jót: egy tanáruk (felhatalmazom, hogy jelen levelemet hallgató társai elé tárja)

A levél teljes mértékben magáért beszél. A diákok igyekeznek megfogni minden lehetőséget, és felvenni a legtöbb sajtóorgánummal a kapcsolatot. Ki tudja? Talán elkezdődik egy olyasfajta összefogás, ami alapjaiban sokat változtathat az egyetemi oktatási hozzáálláson, s nem azon kell mindenkinek aggódnia, vajon megkapja-e egyáltalán a diplomáját, és az érni fog-e valamit?

Rosta N. Napsugár
joghallgató, újságíró-gyakornok

Posted in HungarianCalvinistChurch, HungarianCalvinistUniversity | Tagged: a hallgatók átverése és kifosztása, értéktelen diploma, Balla és a kovácsok arrogáns diktatúrája, gyáva bölcsészek, Jogászok lázadása a Károlin, jogellenes indokolatlan kirúgások

Der Meister und seine Mörder (A Mester és gyilkosai)

The Master and his Murderers (A Mester és gyilkosai)

Szerző jhnnsclvn @ január 23, 2011

“Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései

nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez,

amely láthatóvá lesz rajtunk.”

(Pál levele a rómaiakhoz 8.18.)


Mély fájdalommal tudatjuk

mindazokkal, akik szerették, tisztelték és

ismerték, hogy

Prof. Dr. Király Gyula

az orosz irodalom kutatója és a

Nemzetközi Dosztojevszkij Társaság

alapító tagja

2011. január 17-én, 83 éves korában

hirtelen, rövid betegség után elhunyt.

A megemlékezés 2011. Január 26-án,

16:00 órakor lesz a Kálvin téri

református templomban

(1091 Budapest, Kálvin tér 7).

Hamvairól a család gondoskodik.

Gyászolják:

Családja, Rokonsága,

Barátai, Tanítványai és Ismerősei

Szerző: Tanítvány


Király Gyula a magyar ruszisztika legnagyobb alakja, aki számos kiváló tanítványt nevelt. Igaz keresztyén, igaz magyar ember, Mester a szó legigazibb, bibliai értelmében, aki úgy vonzotta a tanítványokat maga köré, mint ama bibliai Mester. És mint Jézusnak, Király Gyulának is volt Júdása, nem is egy. És ezek a Júdások ugyanúgy a tanítványok közül kerültek ki, mint Jézus elárulója.

A Fő Júdás Király Gyula sokáig legjobbnak hitt magyarországi ruszista tanítványa, Kovács Árpád. Király Gyula hosszú ideig benne látta az utódját, azt hitte, tanítványa őszintén szereti és tiszteli őt. Pedig csak a Belügyminisztérium állította rá spicliként. Kovács Árpád így került a Rendőrtiszti Főiskoláról a mit sem sejtő Mester mellé az ELTÉ-re, és végezte feladatát. Az ottani belügyes hölgyekkel és urakkal (neveket most nem említek, de közismertek) karöltve olyan sikeresen fúrta Király Gyulát, hogy az sosem kapta kézhez Moszkvában megvédett nagydoktori értekezése oklevelét, mert ott is följelentették őt a háta mögött azzal, hogy politikailag megbízhatatlan. Ez igaz volt. Király sosem volt kommunista, sosem volt párttag, sosem hitt a vörös ideológában. De ezt épp Moszkvának nem kellett volna tudnia. Kovács azonban tudomásukra hozta, hogy szakmailag lenyomhassa őt, hogy a hátán felmászhasson a professzorságig, majd a tanszék élére, ahonnan kitette Királyt, mert docensként már 60 évesen nyugdíjba lehetett őt küldeni, a professzorsághoz meg kellett volna a Moszkvában megvédett nagydoktori honosítása. Kovácsnak kényelmes volt, hogy Moszkva orrolt Királyra, így pöffeszkedhetett tovább a Mester helyén. Pedig ha Király megkaphatta volna a professzori címet, még 10 évig maradhatott volna az ELTÉ-n, vagy akár élete végéig is. Kovács még akkor sem segített Királynak honosítani a nagydoktori címét, amikor a gorbacsovi peresztrojka idején az oroszok már rehabilitálták Királyt, és kérték a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy adják ki Király Gyulának a közel 20 éve visszatartott DSc fokozatot. Kulcsár-Szabó Ernő becsületére legyen mondva, hogy ő a moszkvaiak levelét továbbította Kovács Árpádnak, mint nyelvileg és hivatalból is illetékes kollégának, aki akkor az MTA Irodalomtudományi Bizottságának titkára volt. Itt lett volna az alkalom, hogy Kovács jóvátegye az árulását és meghálálja azt a sok segítséget, amit Mesterétől kapott. DE KOVÁCS NEM TETT SEMMIT. Igaz, Kulcsár-Szabó sem, de ő nem is volt annyival adósa a Mesternek, mint Kovács. Ő ugyanis nem volt orosz szakos. Király Gyula – elsősorban Kovács Árpádnak köszönhetően – úgy halt meg, hogy sohasem kapta meg a nagydoktori címet, az igazi professzorságot. Csak “tiszteletbeli” professzor lehetett, ami sem erkölcsi, sem anyagi megbecsüléssel nem járt. Kovács Árpád fokozatosan mindenhonnan kiszorította Mesterét, akinek szakmailag mindent köszönhet, az Akadémiáról, az ELTÉ-ről, végül a Nemzetközi Dosztojevszkij Társaságból, ahová Király vezette be őt, és mindenhol elfoglalta a helyét. Tudjuk, ez a specialitása: a mások által megalapított és felépített szervezetekbe, műhelyekbe, iskolákba beleülni, és az alapítókat kisöpörni onnan. A Károlin is ezt a szerepet játszotta el.

Király Gyula későn ismerte fel Kovács Árpád vele szembeni árulását, de felismerte. Ő volt az utolsó, akit a Károlin szeretett volna viszontlátni, hiszen Kovács oktatói, pedagógusi pályájának legnagyobb csalódása volt. De Szabó és Hansági idehozták Kovácsot, hogy innen is kiszorítsa Királyt. Már pusztán ezzel is szöget vert ez a két hóhér a Mester koporsójába.

Kovács Árpád volt Király Gyula legnagyobb emberi csalódása, de nem az utolsó.

Király Gyulának sok tanítványa lett híres, és a legtöbb lojális maradt hozzá, látogatta, tartotta vele a kapcsolatot, élvezte a vele való beszélgetés minden pillanatát. Király Gyula rövid beszélgetések alatt is nagyon sokat tudott adni. Ötletszikrákat, amik, ha gyúlékony közegre pattantak, lángra lobbantak. Zseniális volt, aki tanítványaiban teljesedett ki. Neki nem volt türelme végigvinni az ötleteit: nagyvonalúan elajándékozta valamennyit. És rengeteg ajándékoznivalója volt – nem fogyott ki az ötletekből soha.

Utolsó csalódása Hermann Zoltán volt.

Király Gyula, miután kiszorult az ELTÉ-ről, a Károli Református Egyetemen talált új otthonra, hallgatókra, kollégákra. Szilágyi Ferenccel és Huszár Ágnessel a Magyar Irodalomtudományi Intézet ősformátumának egyik alapítója volt. Nekünk az első és legnagyobb hatású tanárunk, akire mindig szeretettel emlékezünk, és akinek a bölcsessége mindig hiányozni fog. Nagy szerencsénk, hogy nekünk még rendes órarendi órákat tarthatott, noha a Károlin nincs és soha nem is volt ruszisztika. Mégis mennyi ismeretanyagot és mennyi (nemcsak lexikális) tudást kaptunk tőle!

Mikor egy másik kiváló ruszista tanítványa, Hima Gabriella a Károlira került és itt tanszékvezető lett, Királynak első dolga volt, hogy behozassa ide oktatónak – Hima segítségével – utolsó kedvenc ELTÉ-s ruszista tanítványát, Hermann Zoltánt. (Szilágyi Ferencet és Huszár Ágnest akkorra már a csendben a hatalom felé araszoló Szabó András – Hansági Ágnes karrierista páros eltávolította a reformátusok egyeteméről.) Hermann sokáig lojális volt Királyhoz. Őszintén felnézett rá, tisztelte, meghallgatta és megfogadta tanácsait, látogatta, emberként, barátként is igyekezett viszonozni a sok segítséget, amit kapott. Aztán amikor Kovács Árpád 2009 januárjában a Károlira került, szövetkezett vele – többek között a Mester ellen is. Segített a Szabó-Hansági hiénapárosnak őt az egyetemi életből végleg likvidálni. Fő-Júdás segédje lett. Ezt a csapást Király Gyula soha nem heverte ki. Élete végéig várta Hermannt egy beszélgetésre, de Hermann soha többé nem kereste fel őt. Eleinte ígérte, később már azt sem. Örült a koncnak, amit a rablóbandától kapott, és cserbenhagyta a Mestert. Ez volt az utolsó dőrdöfés Király szívébe.

Király Gyula tanítványa volt a valaha szintén ruszista Kulin Ferenc is, aki viszont nem feledte el, mivel tartozik Királynak. Minden évben kötött vele – legalább egy szimbolikus – szerződést, amire Királynak olyan szüksége volt, mint a levegőre. Nem anyagilag szorult rá (úgyis, de ez mellékes): éreznie kellett, hogy szükség van rá, hogy még használni akarják az eszét, hogy tanítványok veszik körül, akik figyelnek rá, és akikre ő is figyel, hogy benne van az egyetemi élet vérkeringésében, hogy állandó párbeszédet folytat a szakmabeliekkel. Szüksége volt legalább egy hatodmagával megosztott íróasztalra, egy ugyanilyen arányban osztott komputerre, arra, hogy tartozik valahova. Legalább egy szemináriumi csoportja mindig volt, és Himától minden évben kapott egy-két előadást is. Kulin tudta, mint ahogy minden kollega tudta, tudnia kellett, hogy enélkül meghal. És Kulin életben akarta tartani őt még sokáig – mindnyájunk javára.

Király Gyula elemében érezte magát, mi pedig örültünk, ha láttuk. A boldog időnek a Duplaszabó diktatúra hatalomra jutása vetett véget. Szabó András sosem volt Király Gyula tanítványa. Feleségével együtt pocskondiázta, szenilis vénembernek nevezte, és alig várta, hogy kitegye a szűrét. Erre 2008 őszén jött el az alkalom, amikor Szabó Hansági segítségével megpuccsolta Kulint. Hansági rövid ideig tanítványa volt Király Gyulának, de olyan sikertelen volt a ruszisztikában és az orosz nyelvben (mint minden idegen nyelvben), hogy hamar kibukott onnan, épp Kovács Árpád buktatta ki. (Hansági akkor még nem volt Kulcsár-Szabóné, különben Kovács nem merte volna megbuktatni.)

Szabó András és Hansági 2008 őszétől már nem kötöttek szerződést Király Gyulával, de amikor a Mester enne ellenére továbbra is bejárt (mi mást tehetett volna, ez volt az élete), átrendezték a szobákat, hogy 1/6 íróasztal se jusson neki, levédték jelszóval a komputereket, lecserélték a kulcsot, kizárták, és a portásokat figyelmeztették, hogy ne engedjék be őt az épületbe. És Hermann, aki közben lepaktált Kováccsal és a Duplaszabó diktatúra fő-fő kiszolgálója lett, nemcsak tűrte, hanem támogatta ezt a kiszorítást.

Ez Király Gyula számára a halálos ítéletet jelentette. Ő nem arra termett, hogy otthon, egyedül a négy fal között magányosan alkosson. Ő a tanításra, az állandó információcserére, a folyamatos kommunikációra született. Azzal, hogy ezt a lehetőséget elvették tőle, hogy elvágták a szellemi műhelytől, a kollégáktól, a tanítványoktól, azzal, hogy izolálták, megölték őt. És ilyen alávaló, megalázó módon.

Király Gyula élete a MESTER története:

akinek volt két Júdása és két hóhéra.

JÚDÁSOK:

KOVÁCS ÁRPÁD és HERMANN ZOLTÁN

HÓHÉROK

SZABÓ ANDRÁS és KULCSÁR-SZABÓ-HANSÁGI ÁGNES

Drága Mester, drága Gyula! Kapd meg odaát mindazt a dicsőséget és jóvátételt, amit itt a Földön elvettek Tőled!

Posted in HungarianCalvinistChurch, HungarianCalvinistUniversity | Tagged: és akik elárulták őt: Kovács Árpád Herann Zoltán Szabó András Kulcsár-Szabó-Hansági Ágnes, Mesterünk és példaképük Király Gyula | Szerkesztés | 47 Hozzászólások »

Vom Herz zu Herz (Szív küldi szívnek szívesen)

Heart to Heart (Szív küldi szívnek szívesen)

Szerző jhnnsclvn @ január 20, 2011

MP monogrammal kaptunk egy „szívküldit”, ami nemcsak nekünk szól, hanem blogunk két fontos szereplőjének, akiknek – bár látszólag háttérben állnak – döntő szerepük van a „károlisbotrány” néven elhíresült jelenség kirobbantásában. Nagy Gáspár jól ismerte Kulcsár-Szabó Ernőt, hiszen fényképezkedtek is együtt. Anélkül, hogy megérte volna ennek a gellert kapott pályának a teljes kibontakozását (mármint a károlis vadhajtását), alábbi versében zseniálisan anticipálta azt, miként az általa egyáltalán nem ismert Balla Péterét is, aki azt képzeli, hogy angyalokkal társalkodik, holott a sátán sugallatait hajtja végre. De Nagy Gáspár bennünket is látott, ennek a blognak az íróit, kommentelőit és olvasóit, akik nem ijedünk meg tőlük, és azt is látta, hogy egyre többen lesznek azok, akik nem hajlandók félni… – a szerk.



Szerző: MP

Küldök egy verset Kulcsár Szabó Ernőnek, aki ifjúkorában Nagy Gáspárral fényképezkedett, Balla Péternek, aki “elhatárolódott” a sajnálatos eseményektől, és küldöm mindenkinek, aki a betiltások és üldözések ellenére rendületlenül küzd az igazságért. (A kiemelések Nagy Gáspártól.)





(Mi, kommunista ifjak, esküszünk, hogy a hatalmat nem engedjük át… Az egyetlen túlélő – minden értelemben – Kulcsár Szabó Ernő)

Nagy Gáspár: “Ne féljetek”

Pedig félhettek volna bőven!
Ahogy mondani szokás:
lehetett volna félnivalójuk,
hiszen a király Heródes
reggeltől estig elhatárolódott.



És holmi angyalokkal

dehogyis volt sugallatos viszonyban!

Ezért fenemód bölcsnek hitték demagógjai:

modern, előrelátó Napnyugati bölcsnek,

aki csecsemőgyilkolászati jegyzeteiben

már élezi a pengét…

„Előtanulmányaiból“ látszottak a látnivaló,

riasztó jelzések: fölényből ­– nyelv-gyilok,

ostorszíj-rémhírek, sűrű nyálturmix

meg nyegle sziszegések.

És lehazudott tények, betiltott

JÖVENDÖLÉSEK.

„Ne féljetek…!“ – hallották-e?

Vagy csak akarták?

De pusztákhoz szokott jó szemükkel

a Hebronnál fehérebb, suhanó alakot

nagyon látták.

Az egyikük mondta: fénylő csillagot tart,

másikuk vélte: kormos viharlámpát.

„Ne féljetek…!“ – lángolt a szózat

az éjféli félelmes éjben.

Mentek már, mi mást tehettek volna,

sodorván magukkal az álomból ébredőket.

Így mennek egyre többen, kétezer éve,

„ s az Úr dicsősége beragyogja őket“.

Posted in HungarianCalvinistUniversity | Tagged: Balla Péter és a rettenthetetlen bloggerek, Kulcsár-Szabó Ernő, Nagy Gáspár | Szerkesztés | 48 Hozzászólások »

PhD-Verleihung an der Szegediner Universitaet (Doktori avatás Szegeden)

Graduation at the Szeged University (Doktori avatás Szegeden)

Szerző jhnnsclvn @ január 19, 2011

Szerző: Szegedi Kolléga

A Szegedi Tudományegyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központjának Kongresszusi Termében 2011. január 13-án felavatták a doktorokat. Mészáros se Mártonként, se Istvánként nem kapott doktori oklevelet, legalábbis nem a nyilvános avatás alkalmából. Híresztelések keringenek arról, hogy titokban mégis megkapta, de nem Márton, hanem István néven, ezek a hírek azonban ellenőrizhetetlenek.

Szegeden jelenleg belső vizsgálat folyik, hogy kerülhetett egyáltalán sor az eljárásra bocsátásra, hiszen bukott dolgozattal Szegeden egyáltalán nem lehet ismételni. A Mészáros-ügy óta a BTK vezetése is óvatosabb, és vizsgálják a jelöltek eljárásra bocsáthatóságát. Legutóbb két jelöltet is elutasítottak. (Mészáros tavaly ilyenkor a Kari Irodalomtudományi Doktori Iskolában úgy ment át, mint kés a vajban.)

A Mészáros-ügyet még nem zárták le, keresik a kiskaput, hogy lehetne a törvényt kicselezni. Hansági Ágnes természetesen mindent bevetett, a fenyegetéstől és zsarolástól kezdve az ígéretekig és a krokodilkönnyekig. Ez az engagement azonban inkább ártott Mészárosnak, mint használt, mert az erőszakos hölgy őrült szenvedélye inkább viszolygást ébresztett itt, semmint rokonszenvet. Az Egyetemi Doktori Tanács, és különösen annak jogász tagjait ez – egyelőre legalábbis úgy tűnik – nem hatotta meg: nem járultak hozzá olyan törvénysértéshez, amely a Büntető Törvénykönyv több paragrafusába ütközik. Mondják, hogy különösen Mészáros előélete verte ki a biztosítékot a Tanácsnál, ti. hogy itt egy notórius csalóról és okirathamisítóról, lényegében egy visszaeső bűnözőről van szó, akit ellenőrző- és bizonyítványhamisítások miatt már a gimnáziumokból is többször kicsaptak illetve megbuktattak. Szeged nem szorul rá az emberi és szakmai selejtekre.

Állítólag egy fax is érkezett, amely azt bizonyítja, hogy az ún. disszertáció egyetlen értelmes fejezete, a Korner Veronika által írt 20 oldal, a jelölt saját kérvénye értelmében nem tekinthető a disszertáció részének. A védés előtt ugyanis Mészáros hirtelen témát váltott, melyben kifejezetten azt nyilatkozta, hogy nem az 1930-as évekről akar értekezni, hanem Luther koráról, ez a fejezet pedig, amelynek Lutherhez semmi köze, csak véletlenül került bele a bekötött disszertációba. Ha a dolgozatot – a törvényt ignorálva – Szegeden mégis értékelik, akkor azt csakis enélkül a rész nélkül tehetik. Ez a fejezet állítólag azért is problematikus, mert Mészáros és Korner saját kézírása szerint sem Hansági volt ennek a témavezetője, ez még jóval korábban keletkezett, mint ahogy Hansági neve témavezetőként egyáltalán felmerült. Egyelőre úgy tűnik, hogy Mészárossal túl sok a probléma, annyira, hogy már érezhetően Pálnak is kezd kellemetlen lenni a támogatása.

Egyelőre ennyit sikerült kideríteni a Mészáros-ügy szegedi állásáról, bár nagyon titkolóznak, és valóságos hajtóvadászatot indítottak a Ravasz lászló Baráti Kör szegedi tagjainak a felkutatására.

Ami bizonyos, hogy csakis az alábbi jelöltek vehették át az elmúlt csütörtökön ünnepélyes keretek között a doktori oklevelet:

Bakonyi Veronika
Bocsor Péter
Csõsz László
Dávid Péter
Dorner Helga
Dr. Gévayné Janurik Márta
Huba Márk
Karácsonyi Zsolt
Kasik László
Kelemen Rita Judit
Kiss Zsuzsa Eszter
Nóbik Attila
Keresztes Csilla
Suszczyñska Malgorzata
Szombathelyiné dr. Nyitrai Ágnes Anikó
Tamás Dénes
Tóth Zsófia
Török Erzsébet Zsuzsánna

Posted in HungarianCalvinistUniversity, Szeged University | Tagged: Mészáros Márton szabálytalan PhD-ja | Szerkesztés | 18 Hozzászólások »

Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten (A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya)

Unvaluable knowledge (“A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya”)

Szerző jhnnsclvn @ január 15, 2011

Amikor Hatvany Lajos vagy 100 évvel ezelőtt a római episztolográfiáról szóló PhD-értekezését írta, egyre szorongatóbban merült fel benne a kérdés: hogy lesz ebből a tudományból jövőt építő tevékeny élet? A kérdésből végül – először német nyelvű – monográfia lett: Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten (“A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya“). Míg Hatvanyt Nietzsche ihlette, az alábbi poszt szerzőjét valószínűleg Hatvany, amikor megpillantotta a Károli Református Egyetem honlapján az új mesterszakot, a „Terminológiát” (sic!) – a szerk.


Szerző: Szegedi Kiss István

Az utóbbi időben egyre világosabban kibontakozik a belvárosi palotanegyedben regnáló Károli Bölcsészettudományi Karának profilja, ez pedig: a tudni nem érdemes dolgok tudománya. Ez lett a magyar felsőoktatásban a Reviczky utca specialitása.

Amikor 1993-ban megalapították a Károli Gáspár Református Egyetemet., az egyetemet alapító rektor, Benda Kálmán és a BTK alapító dékánja Szilágyi Ferenc a protestáns kultúrörökség megőrzését, kutatását és ápolását nevezte meg az új felekezeti egyetem fő céljául. Az alapító okirat ma is olvasható a KRE honlapján, az egyetem vezetői azonban nemigen olvashatják, mivel döntéseikben nemhogy figyelembe nem veszik, hanem egyenesen ellene cselekszenek.

Már azt is nehéz volt belátni, mi köze a japán nyelv oktatásának a protestáns kultúrörökséghez. Ez még az alapító rektor, Benda Kálmán ötlete volt: nyíltan piaci érvekre hivatkozott: az ország egyre inkább nyit kereskedelmi tekintetben Japán felé, kellenek a nyelvet jól beszélő, a kultúrát jól ismerő szakemberek. Egyébként 18 év távlatából tekintve ez jó döntésnek bizonyult: a japán nyelv és kultúra az egyik vivőágazata a KRE BTK-nak.

Nehezebb megérteni, mi köze a protestáns, különösen pedig a református kulturális és spirituális hagyományokhoz a kremlinológiának és a gulágkutatásnak. Mindenesetre létrejött a karoktól független, a rektornak alárendelt intézet mindezen diszciplínák (?) kutatására. Ugyanilyen helyzetben van a Puritanizmuskutató Intézet. Nem állítjuk, hogy a puritanizmus kutatásának nincs helye egy református intézményben. Ami disszonáns, az az intézet alapítása, amellyel nyilvánvalóan Szabó András dékán feleségének, Petrőczi Évának kívántak jól fizető állást, beosztást kreálni, mivel a hölgy kutatóként, vezetőként és tanárként teljesen alkalmatlannak bizonyult az Angol Tanszéknek nemcsak a vezetésére, hanem még – kollégáinak egyértelmű véleménye szerint – az ott végzendő munkára is. Így kreált neki Szabó András, a dékán férj egy újabb szervezeti egységet. A rektori költségvetésében eldugott kiadások nem teszik transzparenssé az intézet működését.

Örömmel jelenthetjük, hogy a protestáns kultúrörökség fogalma kitágult: új diszciplína született: a református terminológiáé. Ez a tény azzal nyerte el végső elismerését, hogy a KRE meghirdette, 2011 február 15-ig jelentkezni lehet a Károli BTK-ra terminológia mesterképzésre. Nyílt napon ismerkedhetnek meg az érdeklődők a mesterképzés tartalmával, csalogatják a magyar, angol stb. szakosokat erre a kétségkívül egyedi képzésre, amely „doktori képzésre történő folytatását (sic!)” is beígéri a mesterképzésben részt vevőknek.

A református örökség eme páratlan gazdagodását Fóris Ágotának köszönhetjük, a magyar nyelvtudományi tanszék új tanszékvezető docensének. Már az Oktatási Közlönyben megjelent tanszékvezetői pályázati kiírásból világos volt, hogy a Károli, az aláíró Balla Péter mb. rektor rég túltette magát azon az ósdi előítéleten, hogy egy vezetői beosztáshoz szükséges lenne a szakmai előképzettség, na meg a református valláshoz való kötődés. Fóris Ágota üstökösszerű pályája a református felsőoktatásban azzal kezdődött, hogy barátnője volt az előző tanszékvezető, Honti László feleségének. Honti, a kitűnő uralista Udinéból vezette a tanszéket, élemedett kora miatt azonban kénytelen volt megválni tőle, így jött a képbe a feleség hű barátnője, az olasz-spanyol szakos Fóris Ágota.

Miután hűségét a Duplaszabó Diktatúrához – azaz Szabó Andráshoz és Kulcsár-Szabó Ágneshez – kielégítő módon bebizonyította, eleve olyan tanszékvezetői pályázat jelent meg az Oktatási Közlönyben Balla Péter mb. rektor aláírásával, amely nem jelölte meg követelményként a szakirányú képzettséget a magyar nyelvtudományi tanszék vezetőjének kinevezéséhez. Így nevezhették ki az olasz-spanyol szakos Fóris Ágotát a Magyar Nyelvtudományi Tanszékre tanszékvezető docensnek. Ő rögtön tevékenykedni kezdett, akkreditáltatta másodjára, egy sikertelen próbálkozás után a terminológia mesterképzést, erre csábítják most a BA-s végzősöket.

Mi is az a terminológia? „Az egyes szakmákon belül használt, ugyanakkor általánosan ismert szavak összessége:” Hát ez tipikusan a tudni nem érdemes dolgok ismerete (talán az ország 10-20 szabványügyi szakembere a kivétel), de nem tudománya. Valamely szakma szakterminológiájával való foglalkozás a szakma ismerete nélkül: értelmetlen. Gondoljunk bele: a Károlin magyar, angol stb. BA szakon végzett hallgatók mondják majd meg a plazmafizikusoknak, csillagászoknak, mikrobiológusoknak, hogy milyen szakszavakat használjanak? Miközben fogalmuk sincs e tudományágak (mert ezek csakugyan azok!) valódi tartalmáról?

Hagymázas ötlet. Csak annak örülünk, hogy az alapító dékán és a magyar intézet vezetője, Szilágyi Ferenc nem érte meg, hogy ide silányuljon az általa oly nagy ambícióval megalapított magyar szakos képzés! N. B. az alapító dékán gyászistentiszteletén a Szabadság téren a Károli Egyetem egyetlen fővel képviseltette magát, ez pedig Balla Péter mb. rektor volt, aki kénytelen volt ott lenni, mivel a házban lakott és a szintén abban a házban lakó apósa tartotta a gyászistentiszteletet.

A terminológiai mesterképzés megindításával a Károli még egy – utolsó – lépést tett a nevetségessé válás, a közröhej irányába. Hasonlóvá vált a kitűnő humorista, Leacock által maró gúnnyal jellemzett Concordia College-hez: „.Az egyetem mindent tudott és mindent tanított. Voltak fent gépezetei, amelyek megállapították a szél sebességét, a pincében pedig szeizmográf segítségével mérték a földrengést. Kollégiumok hangzottak el az erdészisme, a gyógyfogászat és a kézjóslástan köréből. Tanulmányi csoportokat küldött ki a rosszhírű negyedekbe, hogy az életet, és a városi halottasházba, hogy a halált megismerjék. Hallgatóinak olyan bőséges választékban nyújtotta a tanulmányi anyagot, tárgyat és témát, hogy nem kellett egy dolog mellett megrögződniük, hanem egyszerre százféle dologgal is foglalkozhattak, aminek nagy pedagógiai jelentősége van. Ennek megfelelően az egyetem úgy ontotta magából éjjel-nappal a saját nyomdáján előállított jelentéseket, monográfiákat és disszertációkat, hogy öröm volt nézni.” (Stephen Leacock, A Mauzóleum Klub. Magvető, 1956.70–1)

SZEGEDI KISS ISTVÁN

Posted in HungarianCalvinistUniversity | Tagged: Balla Péter, Fóris Ágota, Kulcsár-Szabó-Hansági Ágnes, Szabó András | Szerkesztés | 61 Hozzászólások »